Kérem, hogy az üzenőfalat sértő, személyeskedő, másokat SZEMÉLYÜKBEN bántó valamint reklámcélú üzenetek küldésére ne használja senki! A vélemény továbbra is szabad! Köszönöm!
Egyelőre meghagyom az alábbi szöveget, de pusztán azért, hogy elmondjak valamit.
Ez itt az én oldalam. Ez nem azért fontos, mintha végtelenül büszke lennék rá, és a Barátaim tudják, hogy itt mindig helyük volt, van, lesz.
A véleményeknek, a lelkeknek, az írásoknak.
Rendkívül paraszt dolognak tartom önreklámmal beszemetelni, különösen egy idegentől.
Nyilván nem fog az illető visszajönni, hanem miután a lehető legtöbb helyen elszórta a SPAM-ját, majd várja a hatást.
Neki is, és minden esetleg hasonlónak azt üzenem, hogy legyenek oly kedvesek, és hagyják békén az oldalamat.
Ez ugyanis nem a Nagykörút, ahol fürge gyík módjára osztogathatják az ostoba szórólapokat.
Ez olyan, mintha a lakásomra jönne egy ügynök - zaklatni.
Van fegyverviselési engedélyem az ilyen esetekre, úgyhogy nem kellene próbálkozni.
Szeretném figyelmébe ajánlani októberben megjelenő verseskötetemet. Az kötetről bővebb információ a www.paramparatl.gportal.hu oldalon szerezhető, de bemutatkozásképpen az alábbiakat mondanám.
A könyv célközönsége:
A mély érzések, az építő jellegű gondolatok, a filozófiai eszmefuttatások és az ezotéria iránt érdeklődők, serdülőkortól egészen a középkorosztályig, akiket érdekelnek a keleti filozófia hatásával, pszichológiával és vallással átitatott szerzemények. Ha szerzők alapján kéne kijelölnöm a célközönséget, azt mondanám az olyan műkedvelők, akik a következők műveit olvassák szívesen: Baudelaire, Rimbaud, Verlaine, William Blake, Poe, Jack London, Oscar Wilde, József Attila, Ady Endre, Radnóti Miklós, stb…
Általános tudnivalók
A kötet egy 6 kötetnyi versből álló gyűjteményből lett összeválogatva. Ezek közül csak az első kötet jelent meg nyomtatásban, azonban az sem került kereskedelmi forgalomba, csupán ismerősi körben terjedt el.
Az egyes művek 2001 és 2004 között születtek. A vers szót e kötet esetében tágabb értelemben használom. A versek között szerepelnek formai szempontból tényleg a klasszikus verselés körébe sorolható művek, ugyanakkor helyet kaptak olyan jellegű irományok (főként azok) amelyeket leginkább a szabad vers kategóriába sorolnék (ha már mindenképpen versről kell beszélnünk), tekintve, hogy inkább gondolatfuttatások és a spontaneitás, a gondolatiság, az érzésvilág és a hangulat kap főszerepet a formaisággal szemben.
A kötet úgymond felépített szerkezetű. Elejétől a végéig olvasva bontakoznak ki az olvasó előtt a mind szélesedő és mélyebben kibontakozó témakör típusok. A könyv a szerelem témakörétől vezet el a lélek és a lét mélyebb kérdéseit érintő témakörök felé. Hogy kiknek ajánlom a könyvet? Egyrészt azoknak, akik gondolatiságra vágynak. Írásaim egyik célja a gondolatébresztés. Másrészről azoknak javasolnám olvasását, akik hasonló érzésvilággal bírnak, és egyszerűen szeretnének belehelyezkedni hangulatokba, érzésekbe. Megítélésem szerint a kötet mindkettőre alkalmas. Úgy gondolom a kötetben nem állítok univerzális igazságokat, inkább csak közlöm megsejtéseimet és leírom a dolgokat, ahogy én látom, érzem. Ezek valódiság és igazságtartalmát mindenkinek magának kell mérlegelnie.
Egy portál azokat fogja magához vonzani, akik a szellemiségével rokonszenveznek - legalábbis zömmel.
A kifelé mutatott arculat eleve meghatározza az író- és olvasóközönséget.
Az is egy arculat, ha a portálnak nincs semmiféle jellege, célközönsége, hanem ráhagyja a látogatóira, tagjaira, hogy azok próbálják megformálni.
Tudomásom szerint ez eddig nem vált be, de az ellenkezője sem.
Még markáns, közismert személyiségek sem tudtak stílust, koncepciót nyújtani.
Azt gondolom, hogy egy irodalmi portál arculata éppenhogy nem az a terep, ahol a maximális demokráciának kellene érvényesülnie.
(Ha nem tartjuk a jelenlegi helyzetet az elérhető legjobbnak.)
De itt már minden kérdésfelvetésem gyökerénél tartunk:
Van-e valamilyen céljuk a portáloknak? Tartanak-e valahová? Képesek-e, akarnak-e támaszpontjává válni amatőr művészeknek, ami az alapja lehetne annak, hogy egyáltalán használhassunk olyan, jelenleg csak a fantáziában létező fogalmat, mint az AMATŐR IRODALOM?
2008.12.21. 22:17
Anna1955
Azon gondolkodtam az elmúlt napokban, hogy vajon milyen kritikát lehet elfogadni.
Főleg egy internetes irodalmi portálon.
Az olvasók, a közönség az legfeljebb az érzéseiről számolhat be. Ezek az érzések nagyon ellentmondásosak is lehetnek.
Az alkotók egymást kritizálása sem lehet támpont, mert abban jócskán benne van a személyes érzés, vagy ellenérzés is.
A barátok vagy elmondják az őszinte véleményüket, vagy nem, de vajon mennyiben lehet attól fejlődni?
Szerintem fejlődni, csak sok tanulástól lehet, csak sok olvasástól. Akár ha nem is remekműveket, bármit.
Ha sokat olvas az ember, kialakul benne valamilyen értékrend, és egyre többet vár el saját magától is. Meglátja a különbségeket, és ráérez arra, hogy mi a helyes. Persze író, vagy költő csak akkor lesz, ha van hozzá született tehetsége is. Az irodalom is művészet, amit nem lehet "csak" megtanulni.
Olvastam nagy írók életrajzát, és érdekes, hogy egyikben sem volt meghatározó, hogy folyamatosan górcső alá tegyék a művüket, és kritikákat kapjanak rá. Egyszerűen írtak, és a közönség vagy olvasta őket, vagy nem.
Persze tudjuk, hogy a kiadók szűrik a beküldött műveket, ezért is érezzük talán úgy, hogy akit egy kiadó jelentet meg, annak nagyobb az értéke.
De ez lehet, hogy régen igaz volt, de ma valóban nagyobb? A mai világban inkább a megtermelhető profit számít. Így akit kiadnak, nem az a lényeg, hogy mit írt, hanem az, hogy van-e olyan neve, hogy az emberek megveszik a könyvét. (Persze kivételek mindig vannak)
Nagy klasszikusaink a maguk korában, ezer és ezer elmarasztaló kritikát kaptak, mégis olvassuk és tanuljuk őket és a példaképeink.
De félre ne érts, szerintem is szükség van arra, hogy valaki segítse az alkotást, úgy nevezett külső szemmel nézve, tárgyilagos véleményével felhívja a figyelmet erre vagy arra. Viszont én ezt nem nevezném kritikának, és semmi szín alatt nem gondolnám, hogy ennek a valakinek, a szerzőt nem ismerő idegennek kellene lennie.
Nehéz kérdés ez, főleg egy olyan helyen, mint az internet.
Boldog ünnepeket kívánok.
Anna
2008.12.17. 08:16
Anna (és persze mindenki, aki a beszélgetésünket olvassa), szó sincs arról, hogy nem tartom tiszteletre méltónak, amit teszel, illetve amit más portál irányítói szeretnének.
Azt is megértem, hogy roppant nehéz volna vonalasan és következetesen egy bizonyos irányt fölvenni, és a tagokat, látogatókat arrafelé terelni.
Általánosan elfogadott nézet, hogy a tagság majd választ a lehetőségek közül, és az erősödik meg illetve hal el, amire nincs igény.
Attól tartok azonban, hogy a túlnyomó többség a legkisebb ellenállás felé halad, és minimális erőfeszítéssel szeretne (irodalmi) lélegzethez jutni.
Nem szán annyi időt és energiát még az írásra sem, nemhogy az irodalmi életre.
Ezért tartom fontosnak, hogy egy jól látható koncepció mentén minden publikáló válaszút elé legyen állítva: homokozni akar, vagy célja van az irodalommal?
Nem érzik magukat elég képzettnek, hogy arról beszélgessenek, amit művelnek?
Az nagy baj. Nem képzettség kell ehhez, hanem saját koncepció, vélemény, és annak felvállalása. Természetesen az elvárható, kulturált módon.
Tudom, ahol sok-sok ember megfordul, ott egy-egy szerzőre, műre nehéz elég figyelmet fordítani.
De a kérdést szerintem sarkosan kell feltenni: mindenkinek jusson egy icipici figyelem, vagy legyenek, akik sokkal többet kapnak?
Egyszerűen elképzelhetetlennek tartom, hogy ha egyes műveket nem tárgyalnak ki nyilvánosan és részletesen, akkor megvalósulhat valami igényesség.
Ha publikál valaki, azzal felvállalja a kritikát is.
Hihetetlenül károsnak és életszerűtlennek tartom, ha „csak dicséret illet”.
És amennyiben megsértődik részletes elemzéseken, kérdéseken, észrevételeken, akkor ő áll rossz helyen, nem a bírálók.
Nem az érzékenységükre, mimózalelkükre kellene alapozni egy irodalmi portál mentalitását.
Akik ilyenek, azoknak megmaradhat a homokozó.
Abból is kinőhet virág.
2008.12.16. 21:28
Sok mindenben igazad van.
Az alkotásról folytatott tartalmas beszélgetésekre nagyon szükség lenne, de a problémát az okozza, hogy az embereknek nagyon kevés idejük van ilyesmire.
Legtöbbjük nem is érzi magát elég képzettnek beleszólni az ilyemibe.
Az olvasó kiszolgálásával egyetértek. Erre vannak a véletlen generáló ajánlók is, de nem igazán tudom, hogy egy műfaji tálalás mellett, mi az amit ilyen témában még tenni lehetne. Ezek beváltak, hiszen az olvasottság ott a legnagyobb.
Ezt a felületet nagyon enyhe mértékben ugyan, de próbáljuk a minőség fele is terelni.
Érdekes jelenség, hogy többszörös figyelemfelhívás ellenére sem szívesen küldik a szerzők erre a felületre a művüket.
Te mire gondolsz amikor a kívülálló kiszolgálásáról írsz?
Koncepció? Hát csak a magam nevében beszélhetek.
Szeretném ha minden évben eleinte legalább egy elsőkötetes szerző könyvét megjelentethetném, később esetleg többét is, szeretnék egy állandó helyet, olyan fellegvár félét, amely bemutatóterem is lenne egyben, hogy ne csak az irodalommal törődjünk.
A bemutatóterem, egyben értékesítési hely is lehetne.
Ha az első beválna, követhetné több másik, nagyobb városokban.
Maga a portál, egyben közönség is, de ebben még mindenkinek van magábanézni valója.
Hiszen amíg a megjelenő könyveket, az ismerősök sem kisérik figyelemmel, addig nehéz egy amatörnek bejutni a piacra, nem haszonnal, csak bekerülési költségen is.
2008.12.15. 16:35
Nem védeni akarom a nézetem, mert kézséggel elismerem, ha nem állja meg a helyét.
Azonban úgy gondolom, hogy a látogatók meg nem szólalásának az oka sokkal összetettebb.
Egyik portál sincs berendezkedve az "idegenek", látogatók tömegére.
Egyik sem bízik meg másban, csak a regisztrált, aktív tagokban.
Az ő kiszolgálásukra készült az összes szolgáltatás.
Szerintem még az sem elég, ha hagyjuk egy-egy felületen megszólalni a kívülállót.
Igenis, ŐT kell(ene) kiszolgálni!
A szerzők egymás közti beszélgetése legtöbbször egyszerű, rövid, személyes üzenet.
Vagyis a publikálók nem irodalmárként vannak jelen, hanem kapcsolati tőkéért, némi (nem rossz értelemben vett) exhibicionizmusból, esetleg a valós életben hiányolt érzések, események, barátságok pótlása végett.
Nem is lenne ezzel semmi baj, ha nem ez lenne a kifelé mutatott kép.
Pedig amit kellene, az alkotóműhelyek, nívós, figyelemre méltó alkotások, az irodalom ügyéről, lehetőségeiről szóló., tartalmas beszélgetések.
A homokozó pedig maradjon meg annak és azoknak, akik ennél tovább nem akarnak látni, jutni.
A legnagyobb baj, hogy egyáltalán nem érzem a koncepciót: hová tartanak a portálok?
Mit akarnak a portálok?
Hogyan akarják szolgálnai az amatőr irodalom ügyét?
2008.12.06. 17:36
Örülök, hogy beszélgetünk, köszönöm, hogy partner vagy ebben.
Sokat gondolkodtam azon, amit írtál az olvasókról.
Elemeztem a portálon a látogatók kattintásait, és a legtöbben mint már jeleztem, a MAI-ban olvasnak.
Ez viszont azt dönti meg, amire Te gondolsz, mert ott az anonym olvasók is szólhatnának, de nem teszik.
Azon a felületen nem kell a hsz-hez regisztráció a Fullon. Mióta a Full üzemel összesen nem volt több anonym hsz (reklámokat leszámítva :((()mint egy tucat, és arról is egyértelmű volt, hogy csak véletlen volt anonym, mert tag írta őket.
Gondolkodtam azon, hogy vajon tényleg akar-e a szerzőhöz szólni az olvasó? Nem tudom...
Ha elolvasok egy könyvet, van bennem vélemény, amelyet szívesen elmondok a barátaimnak, beszélgetek róla bárkivel, de az még soha nem jutott eszembe, hogy a szerzővel szeretnék-e róla beszélni. Nem tudom...
A regisztráció már mindenütt nagyon macerás lett, ez biztos, de ez a fullon nem változott, ma sem kötelező megadni csak egy emailt, persze ennek se sok értelme van, hiszen email címet is annyit gyárt valaki, ahányat csak akar.
Erre a rendszerek inkább azért tartanak igényt, hogy legyen egy adatbázisuk, melyeket felhasználhatnak esetleg reklám anyagok eljuttatására.
Mi nem használjuk erre sem természetesen...:)))))
Gazdag Mikulást kívánok
Anna
2008.12.05. 10:06
Vevocska, hidd el, az emberek túlnyomó többsége írtózik bármiféle regisztrációtól, és semmilyen adatot nem kíván megadni magáról.
Csak elriasztás a vége, ha bármi előfeltételhez kötik a megszólalást.
Ez tapasztalat.
Amúgy a spamszűrésnek is megvan a módszere.
Mi mások vagyunk, de ne magunkból induljunk ki!
Minden portáltulajdonos/webmester tudja, hogy a látogatók adják az olvasók túlnyomó többségét.
Laci
2008.12.04. 21:19
Sziasztok!
Örülök a témának, a beszélgetésnek!
Eszembe jutott egy ötlet. Igaz nem teljesen magamtól, mert amikor nekiindultam, hogy új otthont keressek magamnak, akkor rátaláltam egy nagyon kicsi létszámú, de sok ötlettel rendelkező fiatalok által működtetett oldalra. Ott vannak, akik olvasók, s olyanok, akik publikálnak is.
Erről jutott eszembe, hogy ha megvalósítható lenne egy-egy oldalon a különböző regisztráció, akkor lehetne olyan, aki csakis olvasó lenne, s csak egy egészen kevés adatot kellene megadnia magáról, sőt a regisztrációt is könnyíteni lehetne valamiképpen.
Persze csak ötlet.
veva
2008.12.01. 09:32
Szívesen beszélgetek a témában, főleg ilyen, pozitív, töprengő hangnemben.
Remélem, rajtam is érződik a jó szándék.
Egy picit elmélyedve a témában, elmondom, hogyan értettem az előzőeket.
Az irodalmi portálok mindegyikén a nyomot hagyni kívánó emberek regisztrálni kénytelenek. Meglátásom szerint ők (kevés kivétellel) maguk is publikálnak valamit.
A művekhez fűzött kommentek így szinte kizárólag olyanoktól származik, akik ebben az esetben olvasók, egyébként viszont szerzők.
Az irodalmat kedvelők óriási többsége viszont nem szerző, és nem is lesz az soha.
Az ő véleményüket senki nem kéri, senki nem igényli?
Ha az oldalak az irodalomért, az olvasókért volnának, akkor semmiképp sem mondanának le erről a tömegről.
Az, hogy bárki szabadon olvashat, önmagában roppant kevés.
Véleménye nyilván mindenkinek van arról, ami a szeme elé kerül. Sokan el is mondanák, ha erre módjuk lenne.
Tudom, van lehetőség, de hányan járják végig a regisztráció útját, adatokat árulva el önmagukról azért, hogy véleményt mondjanak?
A portálok nem merik vállalni a kockázatot, hogy kendőzetlen, esetleg durva, sértő vélemények jelenjenek meg, vagyis ebben is a szerzőik érzékenységét védik.
Elismerem, ez benne van a pakliban, ezzel számolni kell.
De mégis, mi a jobb?
Ha ki kell szűrni néhány személyeskedő, tolerálhatatlan véleményt, vagy ha lemondunk azok bevonásáról, akik tényleg „csak” olvasók?
Hiába cserélődnek a tagok, akkor is belterjes, mert ugyanaz a mentalitás, stílus, szokás marad.
A versekhez nemigen tudok hozzászólni. Hiányzik a tudásom, viszont úgy vélem, ahhoz megfelelő hangulat és beállítottság kell. No, meg túlságosan sok a hasonló...
Egy jó próza viszont sokkal több emberhez eljut, és nagyobb élményt ad, mint a modern versek 99%-a.
Más kérdés, hogy a hibák ott azonnal szembetűnnek, és a megírásukra fordított idő összehasonlíthatatlanul hosszabb, mint egy amatőr versnél.
2008.11.28. 23:12
Ez érdekes vélemény, hogy nem az olvasóért.
Ezen még így nem gondolkodtam, de a Fullon mint Te is tudod, csak a publikálás van regisztrációhoz kötve, az olvasás nem.
Érdekes ebben is a statisztika, hiszen a havi 800 ezres kattintást ha elemezzük, a legtöbb a MAI-ban van, amiről mindenki azt hiszi, halott része az oldalnak. A műfaji besorolás teheti, de aki olvasni akar bizony leginkább ott teszi.
Szerintem a Fullon nem beszélhetünk belterjességről, hiszen pont a változó tagság az, amely miatt nem lesz az.
Miből gondolod, hogy egy verses kötetet több ezren elolvasnak? Erre nem igen van statisztika.
Ma az internet már egyre olcsóbb, könyebben elérhető vele az irodalom is, mint a szűkös anyagiakból, többezer forintos könyveket vásárolni.
Szerinetm van jövője az elektronikus könyvtárnak, talán a legnagyobb jövője ennek van.
Szeretném megkérdezni, szerinted mit kellene tenni az amatőr irodalomért?
Egyáltalán mit értünk ez alatt a szó alatt?
Egy jól megírt regény akkor is irodalmi mű, ha a szerzője lakatos.
Bajban vagyok ezzel a fogalommal, vajon mit takar? Miért a megkülönböztetés? Miért amatőr?
No jól Rád zúdúltam...bocsika
és kellemes hétvégét.
Anna
2008.11.27. 09:42
A kultúra terjesztése nemes feladat.
De vajon mi mutatja pl. Számodra, hogy sikeres?
A regisztrált tagok száma? Az aktívak? Bármenyire is jó, hogy akár többtucatnyian is publikálnak és hozzászólnak, azért mégsem tényező.
A többség kicserélődik egy-két év alatt.
Egy könyvet még ma is elolvas több ezer ember.
Egy portálon előbb-utóbb több lesz a mű, mint az olvasó.
Nem szeretnek engem ezért a véleményemért, de muszáj elmondanom.
Az irodalmi portálok önmagukért vannak, nem az olvasókért.
Az olvasók (még ha rátalálnak is az oldalra) nem szólhatnak hozzá semmihez.
Mindenhol regisztrációhoz van kötve, arra meg rengetegen nem vállalkoznak.
Így csak megnéznek ezt-azt, azután továbbállnak.
Hiába vannak írók, olvasók nélkül ez csak egy belterjes klub.
Ezért gondolom, hogy ebbe a formában egyik portálnak sincs esélye, hogy bármit tegyen az amatőr irodalomért.
Néhány szerzőért talán igen.
Az exhibicionizmus ebben az esetben szerintem csupáncsak annyi, amennyit a szó jelent.
Magamutogatás, egotáplálás.
- A barátod vagyok -
Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak.
De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok
Veva
Mottó
Minél mélyebben merítesz lelked kútjából, annál tisztább, amit a felszínre hozol.
Háttérzene
Szerzői jogok
Az oldalon található saját művek, idézőjel nélkül szereplő mondások szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos. És morcos is leszek tőle.
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
