Tengerszem

(Egy megkezdett novella eleje)

Lassan dőlt ki a fiatal tölgyfa. Jajgató törzse úgy hullott a földre, mint a kivégzett feje.
A gyökerek hiába próbálták megtartani, végül maguk is elhagyták a föld élettel teli mélyét. Élesen surrogva búcsúztak szerencsésebb társaiktól a még üdezöld levelek.

Az ember letette a fejszét, leoldotta a koronára erősített kötelet, és leült az egyik vastag ágra.
Keserű, éles ráncok húzták keskenyre az arcát. Ritkuló haját az izzadság homlokára tapasztotta. Fújt néhányat, aztán az ösvénytelen rengetegben kelet felé indult.
Nem kereste az irányt, ismerte jól a környéket.
Néhány perccel később már zord hegyek között megbúvó tó partjára ért.
A csónakja lágyan ringatózott az öreg fához kötve.
Az ember eloldotta, majd beszállt a ladikba, és lassú mozdulatokkal evezni kezdett.
Időnként felnézett az égre, megvizsgálta a felhők kergetőző gomolyagjait, de anélkül is tudta, hogy szép, csöndes lesz ez a szeptemberi nap. A tó közepére érve megállt, behúzta az evezőket. Megvárta, míg elülnek az apró hullámok, a víz sima tükrébe nézett.
Tekintete elvesztette fényét. Hosszasan bámult a tóba.

Megjelent előtte a kisfia arca, ahogy durcásan indul az iskolába. Mérges volt, hogy nem mehet egyedül az utcán.
Az apja megígérte, hogy nem fogja a kezét, és a forgalmas kereszteződésen már egyedül mehet át, a szemben lévő, régi, kopott épületbe.
Amikor elindultak, éppen olyan csöndes, verőfényes nap volt, mint a mai.
Hiába próbált beszélgetni, kisfia még mindig duzzogott. Némán bandukoltak egymás mellett a rövid úton. A kereszteződéshez érve megálltak. A fiúcska kötelességszerűen figyelte a lámpát, és jobbra-balra is nézett. Apja lehajolt, és megpuszilta.
- Mindjárt zöld. Innen már egyedül mehetsz – mondta, és örült a fia büszke mosolyának.
A lámpa váltott, és a gyerek gyorsan megindult. Csak pár méternyire jutott. Őrült sebességgel érkezett egy BMW SUV, és átszáguldott a kereszteződésen. Éppen csak érinthette a fiút, aki megpördült, a levegőbe emelkedett, és fejjel az úttestnek csapódott.
Az apa felordított, és odarohant. Nem hallotta a kocsi fékcsikorgását sem, nem látta az előttük torlódó kocsisort. A fiú féloldalt feküdt, szeme csukva volt, halántékából és koponyájából sűrű vérpatak folyt.
A SUV-ból egy rövid hajú tinédzser ugrott ki, és szaladt feléjük.
Az apa térdre esve ölelte a fiát.
Hamar gyűlt a tömeg körülöttük. Egy idősebb férfi hívta a mentőket és a rendőrséget.
A suhanc, aki eddig kábán állt, a rendőrség szó hallatán összerezzent. Arrébb húzódott, és mobiltelefont rántott elő a zsebéből.
- Szia apa! Nagy baj van! Elgázoltam egy gyereket!