Mafimesék - Gangászat

Helyszín: Mafi körökben ismerős: gang egy baromi ócska bérházban.

Szereplők: Azok vannak - szerintem.

Idő: 8 óra haminchét, de később már nem pont ennyi. Vagy ki tudja.

Balgha Boldogh Álmos exkirály a térdét csapkodta úgy nevetett a tévé nevű vizuális agylemosó használatakor.
Áldott neje, Álmay Neuraszténia, szelíden rávágott a kezére a fakanállal, mert a király idült jókedvében az ő térdét tette magáévá.
Leányuk, Világszép Csámpika meg már rég nem lakott ott.
A gangon, mely királyi udvarként is funkciónál Boldoghabb időkben, egy lefittyedt alak üldögélt talpig zsírpapírba csomagolva.
Ő lett volna Világszép Csámipka testvére, ha történetesen ugyanazok a szüleik.
De nem.

 Az alak hangosan bóbiskolt. Rugós Sztetoszkóp alanyi piszkológus percenként pisszegett piszoárjából, persze minek.
Az alak görnyedt. Voltaképp alaktalannak látszott, és a látszat néha egyáltalán nem csal.
Időnként szívfájdítóan horkolt is, mert az érzelmek fontos szerepet játszottak az életében, még akkor is, ha neki ebben az életben csak fél mondat jutott, rögtön a második felvonást követő függöny után, a zsinórpadláson.

Pedig anyja és apja csupa életre, csupa táncra, csupa kacagásra szánták.
Ámde megszületett, szemügyre vették, igaz, csak egyszer, és azóta kvázi árvaként lézengett.
Szülei egyetlen ajándéka a neve volt, de ez aztán megkülönböztette mindenki mástól! 
Az alak a költői Körbetartozás nevet viselte. Nem könnyen, de valahogy.
Egy időben megpróbálták becézni, mert mégiscsak volt kisgyerek, ha nem is látszott rajta.
Hívták Körbinek, Tartárnak, de egyik se ragadt rá.
Megmaradtak hát a természetes választásnál, és általában Hülye Gyereknek hívták. Ha hívták.
Körbetartozást élénk fantáziával áldotta meg a sors. A sors később megbánta, és igen hathatósan próbálta tévedését korrigálni. 

A gangra úgy került Körbetartozás, hogy óvatosan lopakodott a fal mentén hazafelé, amikor egy lepke, puszta szeszélyből megharapta.
Fájdalmában üvöltve rohant, szokás szerint ész nélkül, és a nyitott kapun át berontva keresztülesett a porolón.
A nem várt, és mégis ismerős csapások megnyugtatták, hát elszundikált. 

Rugós Sztetoszkóp eközben nemlétező türelmének végére ért.
Becsatolta mindkét övét, magára rántotta nadrágtartóját, és elszántan kilépett lakásának ajtaján.
Világszép Csámpika iránt érzett olthatatlan, ám jórészt elfeledett szerelme, valamint a szomszédoktól kapott Neuraszténia miatt enyhén szociofóbiás volt, így a késő esti mutatvány szinte csodaszámba ment nála.

Ha már lúd, legyen harc, gondolta, miközben a szánalmas figura felé sietett. Szentül elhatározta, hogy kendőzetlenül megmondja neki a magáét, sőt.
Erre azonban nem került sor.
Körbetartozás a trappolásra felriadt, és különböző folyadékokban úszó szemét a marcona piszkológusra emelte.

Ajka előbb le- majd felgörbült, végül halvány szikra gyulladt a szemében.
- Apuka! - kiáltotta, mire Rugós Sztetoszkóp riadtan hátraszökkent.
- Apukaaaa! De jó, hogy visszajöttél - folytatta a szép kis alak, semennyire sem artikuláltan.

A piszkológus összezavarodott. Azt határozottan tudta, hogy párszáz évvel ezelőtti tanulmányaiban egy nagyon hasonló eset szerepelt, de arra már nem emlékezett, hogy mi volt a megoldása. Már ha volt egyáltalán, mert ez a szakma nem arról híres, hogy bármit meg tud oldani.
Állt tehát a sírva üvöltő kicsi Körbetartozás előtt hátraszökkenve, és most aztán benne volt nyakig.

 A gang feletti függőfolyosókon bámész hadak gyülekeztek, és egymás lélegzetét visszafojtva várták a fejleményeket.
Amik nem is maradtak el.