Az utóbbi napokban önkéntelenül is tanuja lettem bizonyos villongásoknak a Háló régi és új helyein.
Mind a két helyen (szerencsére) érintőlegesen a saját nevemmel szembesültem, bár közöm egyikhez sincs, így valamelyest érintettnek érezhetem magam.

Sok érzet, indulatcsíra futott át az agyamon, míg eljutottam odáig, hogy leírjam a magamét.
Többször volt úgy, inkább hagyom a fenébe az egészet, mert "Ez az a ház, ahol semmi sem változik, ez az a ház, ahol áll az idő".

Mintha el sem telt volna közel három év; ugyanaz a hely, ugyanaz a téma, a főszereplők sem sokat változtak.
És bármilyen szomorú: a reakciók is visszaköszönnek.
Ritkán járok arra a helyre, amit valamikor fullextrának mondtam. Csak akkor tévedek oda, ha kifejezetten okom van rá, mert felhívják rá valamiért a figyelmemet.

A legtöbbször meg sem éri a ráfordított perceket.
Olyan, mintha egy hanyag múzeumigazgató évekre ottfelejtett volna egy kiállítást, és egy-egy lelkesebb teremőr a feliratok cserélgetésével próbálná feldobni.

Az a bizonyos másik hely csak netperceket élt meg.
Éppenhogy olvasni kezdtem ott, nem is értve, hogy kik, mit akarnak és miért, amikor elszabadult a pokol, beözönlött a gyalázkodás, a káromkodás.
Gyorsan távoztam: ez nem az én világom.
De az ügy utánam jött ismét, és a régi portálon megint csak felbukkant a nevem.
Ekkor már igyekeztem végigolvasni, amit a témában lehetett.
Mit mondjak, nem volt épp felemelő.
Még azt a két jószándékú, tőlük kissé szokatlanul higgadt és megfontolt embert is minden áron sárba akarták tiporni, akik egyáltalán gondolkodásra akartak bírni másokat.

Ez a két ember nem kedvel engem.
Régi időkben mindkettővel sok, éles vitám volt. Mégis az a határozott véleményem most, hogy kölcsönösen tiszteljük egymást.
A gondolkodó, progresszív embereknél ez gyakorta megesik.

Miért olyan idegen, annyira elfogadhatatlan, ha valaki mást szeretne?
Miért kell ellenséget, osztályidegent látni mindenkiben, akinek hangosan fáj, hogy egy hatalmas munkával felépített, soktornyú kastélyban pusztán a homokozó él?
Fölösleges kérdések ezek.
Annak idején már feltettem őket, és akkor én voltam a főgonosz.

Akkor is idejöttek utánam felaprítani, ugyanakkor a maguk helyén gátlástalanul onthatták rám a "véleményeket", amelyekre nem volt lehetőségem válaszolni.

Most ugyanaz történik, másokkal.
És nem a "sötét oldal" névtelenjei fájnak nekem, hanem azok, akik mindig vállalták a nevüket és véleményüket.
A barátom, és a két egykori vitapartnerem.
Ők még nem tudják, hogy csak a felszin ugyanaz, és nem is fog megváltozni semmitől.

Mert a felszin alatt nincs semmi. Csak az interneten anakronisztikusnak ható keret.
Csereszabatos, merülni nem képes halak számára ideális.

A többi meg igazán ráébredhetne már erre.

Súgó Még nincs hozzászólás.

Új hozzászólás Frissítés