Világszép Csámpika visszatér - Mafimesék light

3.

Óvatosan haladt a kicsiny csapat az ismeretlen erdő fái között.
A kapitány, aki hátul bandukolt, a növényzetet figyelte, hátha rájön, merre is vetette őket a dugóhúzó.
- Afrikai csenevész?- morfondírozott halkan.
- Nem - nézett vissza Csámpika.
- Ez csalán.

Nem vették észre, amint bokrok közti szempár lassan fehérizzásba ment át.
Később egy tisztásra jutottak.
Ormót Lajos fölkiáltott.
- Egy kunyhó!
És valóban!
Ágakból és falevelekből összetákolt sátorféle kornyadozott előttük.
Nem lakatlan hát e hely!
De vajon barátságosak-e a bennszülettek?
Láttak-e már fehér embert?
Épp ezen tűnődött a kapitány, a biztonság kedvéért Csámpika háta mögé bújva, amikor gyors választ kapott a kérdésére.
Olyan hatalmas üvöltés rázta meg a levegőt, hogy az idén már nem is láttak a környéken több Tarzant.

- NŐ!!!!- ordította a hang, és hamarosan csatlakozott hozzá a gazdája is.
Óriás termetű vadember rontott elő a sűrűből,
és a fehérizzástól vérbenforgó szemekkel rohant Csámpika felé.

Ormót Lajos nem tétovázott. (Ezért is nem lett belőle kapitány.)
Csámpika elé ugrott.
A vadember egy pillanatra megtorpant.

A kapitány egy fa tetején arra gondolt, hogy vajon hol tanulhatott meg a bennszülött magyarul?
Az elvadult állapotából ítélve alighanem a pesti bölcsészkaron.

A tétovázásnak vége szakadt, és kezdetét vette az öldöklő harc a két óriás között - Világszép Csámpikáért.
Lajos egy kemény gyomrossal nyitott, mire az idegen bokán verte a husángjával.
Válaszként két pofon érkezett, de közben Lajos is kapott egy tockost.
A harc elvadult.
Röpködtek az öklök és szidalmak.

Eközben Csámpika benézett a kunyhóba.
Felcsillant a szeme.
- Kapitány, jöjjön gyorsan!- kiáltotta.
A kapitány nyögve lemászott a fáról, udvariasan kikerülte a verekedőket, és Csámpika után ment.
- Ezt nézze meg kapitány!- mutatott Csámpika a földre.

                - A nemjóját!- rikkantott a tengerész.
            - Egy sakk-készlet! Játszunk?
            - Persze - mondta Csámpika, és leült.
            - Maga kezd!

              Ekkor váratlanul mélységes csönd lett.

                 4.

Csámpika nimzoindiai védelmet választott.
A kapitány testcsellel próbálkozott, de a lány észrevette, és elővett a zsebéből egy Air  Bangladesh feliratú hányó zacskót..

A csöndet és a velőt harsány rikkantás rázta meg.
- Lajos! Ormót Lajos! Hát nem ismersz meg?
Lajos meglepetésében lefejelte a vadembert, és csak úgy, reflexből bevitt egy balegyenest és egy jobb görbét.
- Állj már le Lajos!

Csámpika merészen ugrált a paraszttal, de a kapitány állt a sárban.
A parti döntetlen közelinek látszott.

Kint végre elült a csatazaj.
- Honnan ismersz?- kérdezte Lajos.
- Egy osztályba jártunk általánosban. Tényleg nem ismersz meg?- kérdezte az idegen, és félrehúzta félméteres szakállát.
- Nahát! Dömp Ernő! Te meg hogy kerülsz ide?
Dömp Ernő megtörölte vérző orrát.
- Remete lettem - mondta.
- TE? Aki egyetemi katedrán születtél?
- Elegem lett a poros egyetemből, a sok kuka diákból, meg persze a feleségemből.
Elhatároztam, hogy visszaszelidülök a természethez.
Lajos megértőn bólogatott, bár se egyeteme, se felesége nem volt soha.
A bennszülött sóhajtott egy középmélyet.
- És ti? Mi dolgotok itt, hová a madár is csak testőrrel merészkedik?

Csámpika húzott egy merészet. A melegítője zipzárján.
A kapitánynak lekattant a szeme, és zavarában motyogni kezdett.
- Vezér üti b4, matt fenyeget.

- Hajótöröttek vagyunk. A tegnap szörnyű vihar meg ilyenek - mormolta Lajos elpirulva.
- Itt???? Két kilométerre konkrétan Mohácstól?
- Tudod, hogy én nem jártam egyetemre. Ki az a Mohács?
Dömp Ernő mély lélegzetet vett, és lehunyta két szemét.
- Jajjjj! -kiáltott Ormót Lajos.
- Nehogy szavalni kezdj, mert sírni fogok.
- Jól van.- egyezett bele Ernő.
- Akkor igyunk inkább egy kis hagymás bundapálinkát.

Eközben Csámpikában szörnyű gyanú ébredt, és vasvilla tekintettel nézett a kapitányra.

Súgó 1 hozzászólás

Új hozzászólás Frissítés

2010.02.13. 11:12 vevita Mecsoda verekedés!