Ha eljössz egyszer a világ végére
És lábunkat ott ülve lógatjuk le
Meglátod az alvó Nap árnyékát.
Vedd majd kezedbe, suttogjon szavad
Ahogy a tenger apálykor szalad
Úgy simítsd remegő-hűs taraját.
Szemét rád nyitja, az idő föleszmél
Fuvallatnyit lábra kap a fátum-szél
És végre meggyullad a mécses...
|