Rugós alig rogyott le a nappaliban, miközben a kicsi Körbetartozás a Sztetoszkópjába kapaszkodott, amikor kopogtak a csengőjén.
A piszkológus megpróbált sóhajtani, de túl fáradt volt hozzá.
Végül csak kivonszolta magát, és ajtót nyitott.
Egy hölgy állt előtte.
- A Gyámoltalanügytől jöttem, a nevem Vivetta! - közölte.
Rugós összeroskadt, amit a hölgy invitálásnak vett, és átlépve rajta, bement a lakásba.
A piszkológus követte.
- Máris? - kérdezte síri hangon.
A gyámoltalanügyi résztvevőn nézte.

-Ha már az ajtót kitárta,
Jöttem, hol a kis árva?
Megnézem, jó-e a helye
Apropó, nincs itthon teje?

Rugós felsikoltott, mire Körbetartozás együttérzően bepisilt.
-Tejem??? Én még az apja sem vagyok, nemhogy az anyja!

Vivetta mosolygott.
-Félreértett, kérem!
A térdemet féltem
Mert magas a lépcső
Nincs tej, legalább egy kémcső? Nyi?

- Tej? Olyan fehér izé tehénből zacskóban? - próbált képben lenni a piszkológus.

- A tej, barátom,
Jól gondolja, látom!
Tehénből ered

Lám, itt az árva,
Kicsi Körbetartozáska
Tetszik a helyed?

- Apuka! - felelte Körbetartozás, mert úgy érezte, ennyi jár.
Rugós a konyhába csoszogott, ahonnan néhány velőtrázó és egy-két mordozíromadta után megjelent egy tálcával.

-Igazán nagyon kedves!
De ni, a bajsza nedves!
Tán csak nem torkos?
De ez nem fontos.

Hallom, a szomszédsága átok
Nem veszik körbe a barátok
Elég rendes a lakása
De nem fut ki még a kása?

A piszkológus összeszedte magát, legkedvesebb mosolyát vette elő, és udvariaskodni kezdett:
- Üljön le, és mesélje el, hogy szabadulhanék meg ettől a kölyöktől!