Embertelen mese

A rókát Géza úrnak hívták.
Pontosabban ő hívta így saját magát, az ismerősei egyszerűen úgy szólították: „Koma”.
Nem különbözött szinte semmiben a többi rókától, éppolyan hegyes volt az orra, vörös a teste, lompos, vastag a farka.
Erősen bántotta Géza urat, hogy olykor összetévesztették valamelyik távoli rokonával.
Hiába mondta Rezső, a nyúl, hogy aki olyan eldugott helyen lakik, és keveset jár társaságba, mint ő, az ne csodálkozzék, azért csak nem tűnt a dolog rendjén valónak.

Bezzeg a medvét, azt nem hívta senki sem másként, mint Hedvig asszonyság.
Ha keresztülcammogott az erdőn, még a harkály is kalapot emelt, pedig tudvalevő, hogy annál rátartibb lény nemigen született.
Törte a fejét Géza úr, vajon hogyan tehetne szert tekintélyre.
Meglátogatta Mauglit, a vén vadkutyát, hogy tanácsot kérjen tőle.
Maugli nem nevette ki a távoli rokont, inkább eltöprengett a problémán.
- Hm - mondta sokat sejtetően, amikor túlestek a reggelin.
Estefelé támadt egy ötlete.
- Szerintem a külsődön kellene valamit változtatni, Koma - mondta, észre sem véve, hogy Géza úrnak rángatózni kezd a szemöldöke.
- Ugyan mit? Talán növesszek szakállat?
Maugli számos erényének egyike sem hasonlított a humorérzékre, ezért komolyan szemrevételezte a róka képét.
- Negatív. Egy ilyen pofán nem is látszana - közölte sóhajtva.
Géza úrnak elfogyott a türelme. Elköszönt és földig lógó orral hazabandukolt.
Most még üresebbnek tűnt a lyuk, mint általában.
Amikor a három gyerek és nem sokkal később az asszony is elköltözött, mindent elvittek, ami mozdítható volt, de ezt már megszokta.
Géza úr egész éjjel csendesen sírdogált a sarokban. Reggelre kétségbeesett ötlete támadt.

Alighogy megvirradt, elsietett a medvéhez. Szerencsére otthon találta.
- Hedvig asszonyság! Szépen kérem, segítsen rajtam!
A medve szótlanul végighallgatta, csak a fejét csóválta néha.
- Nincs más, radikális megoldásra van szükség! - jelentette ki végül.
- Le kell vágni a farkadat tövig!
A róka azt se tudta, hová legyen ijedtében. Mekegett, makogott, könyörgött, de a medve hajthatatlan maradt.
- Ha nem akarsz életed végig Koma maradni, akkor meg kell tenni. Én vállalom is, most rögtön!
Géza úr végül beadta a derekát, és Hedvig asszonyság egyetlen gyors, pontos mozdulattal lenyisszantotta a nagy lompost.
A róka elájult.
Amikor sehogysem akart magához térni, és igencsak vérzett is, a medve kihívta az állatmentőket.
Jöttek is csipogva és szirénázva. Kórházba vitték, ellátták a sebét.
Macera, a bagolysebész, és amatőr pszichológus, később elbeszélgetett vele.
A róka kiöntötte a szívét, elmondott mindent Ádámtól kezdve.

A seb gyógyultával a rókát átszállították a zárt osztályra, és ott élt egészen haláláig.
Viszont ott mindenki Géza úrnak hívta.