- Állj! Senki ne mozduljon! – visította Deb Ella, és termetét meghazudtolva elszáguldott.

Két perc sem telt el, máris visszaérkezett, bár sokkal lassabban, mert egy hatalmas karosszéket hurcolt bikaláb méretű karjai között.
Elfoglalta iménti helyét, és jólesően terpeszkedett szét a fotelban.

-         Folytathatják – intett nagylelkűen.

-         Apuka! – kezdte Körbetartozás, de ez a szöveg már nem váltott ki reakciót.

-         Nem apuka, nagybácsi! – próbálkozott ésszerű magyarázattal Rugós Sztetoszkóp, de szemmel láthatóan ez már meghaladta a gyerek szókincsét.

-         Mit mondott? Kije ez a kicsoda? – kérdezte nejétől az enyhén nagyothalló Balgha Boldogh Álmos.

Álmay Neuraszténia nem akarta a részletekkel untatni, ezért csak ennyit mondott:

-         Hülye!

Rube Oli füle olyan volt, mint a sasé, és gyorsan le is vonta a következtetést.

-         A környéken minden gyereknek Dugós Sztetoszkóp az apja! - közölte, és büszkén nézett a szomszédaira.

Olajos K. Anna szerint ezt azért túlzás lenne állítani, de amikor Rube Oli ellenpéldát követelt, inkább meglepte magát egy mély hallgatással.
 
Körbetartozás eddig sem a talpraesettségével tűnt ki, most végképp csak körbeforgott a szeme.
Ekkor érkezett haza Sztaniol Ede, kárpitmegfigyelő. Végigmérte az élőképet, és elindult a lépcsőn, második emeleti lakása felé.
Olajos K. Anna azonban elkapta a nyakánál fogva.

-         Ne játssza itt az ártatlant, maga sunyi alak! Azt hiszi, csak úgy meglóghat innen?

Sztaniol úr csak hebegni tudott, hiszen a nőnek a marka is vasból volt.
Deb Ella tapsviharban tört ki, mert amióta sikertelenül próbálta elcsábítani Edét, a szó szoros értelmében neheztelt rá.Rugós Sztetoszkóp közben kézen fogta szegény kis Körbetartozást, és hazavitte.
A dolgok azt hitték, hogy megoldódtak.
 

Hagyjuk meg egy kicsit őket ebben a tévhitben.