A senkiházi

Fürkészve hajolt a kopott pad fölé a tenyérnyi parkban.
Úgy látta, ezúttal a madarak megkímélték. Leült, jobban mondva helyet foglalt, és hosszú, szürke kabátja zsebéből kisméretű könyvet vett elő.
Fölnézett a templom, tölgyfalombok koronázta csúcsára, mély levegőt vett, és olvasni kezdett.
A mű hidegen hagyta. Ismerte jól, újat aligha mondhatott neki.
A szavakat egyenként olvasta, megrágta, eldobta, és vette a következőt.
Az ősz hajú férfi betéve tudta ezt a Radnóti verset is.
Olyan sokáig volt az árnyéka, hogy már idegennek érezte.

Az aluljáróban most is nyüzsgött a tömeg. A rengeteg apró bolt csendes eladói egykedvűen bámészkodtak. Időnként váltottak néhány szót a szomszéddal, de az unalom lassan kúszó óráiba már ez sem hozott felüdülést.
A plaza bejárata előtt három felállított sakktáblát ültek körül a törzsvendégek.
Időnként jött egy kuncsaft, akivel lehetett játszani.
Géza úr volt a legtapasztaltabb. Ő már akkor tudta, mennyi pénz néz ki a delikvensből, amikor az leült. Jenő a szeme sarkából figyelte őt, igyekezett ellesni a fogásait.
Amikor a szürke kabátos megérkezett, Géza úr éppen egy tízezer forintos kuncsaftot kopasztott. Messze volt még a végjáték, de az értő szemeknek nyilvánvaló volt, hogy Géza úr nyerni fog.
Megállt az izzadó, keskeny bajuszát percenként sodorgató amatőr mögött.
A szürke kabátos orrlyuka kitágult, szusszanva vette a levegőt, és szeme ide-oda cikázott a figurák között.
- Dupla tétért átvehetem? – kérdezte halkan.

A bajuszos csavargatta a nyakát, hogy lássa, ki szólt bele.
Géza úr felkapta a fejét. Belenézett a zöld szemekbe, fürkészett, mérlegelt.
A két szempár összekapcsolódott.
- Nem! – mordult fel Géza úr, és a közelben állók felkapták a fejüket.
- Takarodjon innen, maga senkiházi! – fakadt ki Géza úr.

A szürke kabátos nyelt egyet.
- Bocsánat – mondta végül, és elsietett a metró bejárata felé.

Ügyetlenül zörgött a kulccsal.
A felesége a konyhában ült, és zöldséget pucolt.
- Itt voltak a gyerekek – újságolta köszönés helyett.
- És?
- Téged kerestek. Van egy remek üzleti ajánlatuk. Csak az induló csomagot kell megvenni, aztán felhívni az ismerőseket, és máris dől a pénz!
Levette szürke kabátját, a fogasra akasztotta, és visszament a konyhába.
- Hülyeség! – mondta.
- Honnan tudod? Azt se tudod, miről van szó! – támadt rá az asszony.
- Ugyan már. Az ilyen MLM-es dolog mind beugratás – mondta csöndesen.
- Miért? Te mindent tudsz? A havi nyolcvanezres fizetéseddel?

Nehézkesen felállt a padról. Néhány szó röpködött benne, de nem álltak össze értelmes mondattá.
- Miért nem jön be néha? – kérdezte egy szelíd hang.
- Atyám, ahhoz még nem vagyok elég kétségbeesett – mondta, és elindult.
- Ha már kétségbeesett, lehet, hogy nem találja meg az utat.
A szürke kabátos megállt.
- Az út itt kanyarog, a lábunk alatt. Csak a köd, az lenne kevesebb…