A hajnali köd görcsösen kapaszkodott a kihalt utcákba.
A magas, telt nő álmosan sietett a kereszteződés felé.
Körül sem nézve lépett le a járdáról, aztán megtorpant, és hátraugrott.
A semmiből üvöltő rockzene tört elő, és egy pillanattal később egy ezüstös SUV száguldott felé.
A nő szinte érezte a kocsi hűvös szelét. Szívére szorította kezét, egy csúnya káromkodást mormolt a fogai között, aztán tovább indult a megálló felé.

Álmosan üldögélt a néhány, korai utas a buszon. Egy zöld sálas, ritkuló hajú férfi könyvet olvasott. A sofőr lassan, óvatosan vezetett a kertváros görbe, töredezett aszfaltú útjain.
A nő keze még mindig remegett kissé.

- Olga! OLGA!
Megriadt a váratlan hangtól. Észre sem vette, hogy a kollégája mellé lép.
- Mi van magával? Rosszul van?
- Nem - felelte bizonytalanul, és megpróbált a pocakos, ötvenes férfi arcára fókuszálni.
- Elaludt? Nem lenne csoda ebben a hőségben.
Megrázta a fejét. Hosszú, égővörösre festett haja végigsöpört az asztalon.
- Semmi baj, Gáborka, csak elgondolkodtam kicsit.
A férfi szemlátomást megnyugodott.
- Miért nem jön el velem egyik délután egy kávéra? Kibeszélhetnénk egymást.
A nő halványan mosolygott, és meglibbentette ápolt kezét.
- Gáborka, maga sosem adja fel? Már mondtam, hogy maga nem az esetem.
A férfi elvörösödött.
- Olgika, maga azt hiszi, hogy minden férfi egyforma? Ha meghívják egy kávéra, rögtön az ágyra gondolnak?
- Mi másra? Ne akarja nekem beadni, hogy a lelkem érdekli csak!
- Ilyen kevésre értékeli a lelkét?
A nő elhallgatott. Nem erre számított.

Ültek az Álmos Manó nevű presszóban, és a habos kávé, meg pohárka bor mellett beszélgettek.
A nő megpróbált a munkahelyi témákról csevegni, de a férfi nem hagyta.
Újra meg újra a múltról kérdezte. Milyen volt kiskorában, szerették-e a szülei, mi akart lenni, ha megnő.
Olgi érezte, hogy a férfit csakugyan érdekli, és azon vette észre magát, hogy egyre többet mesél a gyerekkoráról.
A nagymama mondta, hogy a fontos dolgok háromszor fordulnak majd elő az életben.
Háromszor lesz szerelmes, háromszor fog szülni, három munkahelye lesz, és háromszor kerül veszélybe az élete.
- Érdekes – mondta töprengve Gábor.
- Három gyereke van, és tényleg ez a harmadik munkahelye. Azt persze nem tudom, hányszor volt szerelemes.
Olga arcán apró, piros foltok lázadtak a kérdések ellen. De a lelke vágyott a kibeszélésre.
- Kétszer – bökte ki végül, és zavarában hol a presszó hatalmas tükrét, hol a néptelen utcát nézte. A gyerekeire gondolt, akik a nagyszülőknél nyaraltak.
- És hányszor volt életveszélyben? – faggatta Gábor.
A nő tenyerére támasztotta fejét és elgondolkodott.
- A mai esettel együtt, háromszor.
A férfi hümmögött, aztán felkapta a poharát, és egyszuszra kiitta.
- És mint mondott a nagyi? Mi lesz, ha mindenből összejön a három?
- Akkor meghalok.
Gábor a nő szemébe nézett, és lassan ingatta a fejét
- Ezt nem gondolja komolyan, ugye? Ez színtiszta babona!
A nő hirtelen mozdulattal nyúlt a pohara után, de elvétette, és a bor az asztalra ömlött.
- Semmi baj! – kiáltotta a férfi vidáman, intett a pincérlánynak, és újabb pohárral hozatott.

Olga nyögdécselt, sóhajtozott. A teste önálló életre kelt a férfi ölelésében.
Gábor gyöngéd volt, figyelmes, tapintatos. Simogatása nem követelt, csak becézett.
Csókjai végigfutottak a nő arcán, karján, hevesen hullámzó mellein, a hasán, combja megfeszített ívén. Több mint egy órán át szerette a csillagtalan éjszakán, mire Olga elnyugodott.
- Úristen – mormolta álmos hangon.
- Hol a fenébe voltál eddig?
A férfi fölé hajolt, és lágyan megpuszilta az orrát.
- Rád vártam – mondta egyszerűen.

Másnap hajnalban együtt indultak munkába.
Olga boldogan karolta át a férfi derekát, akiről kiderült, hogy kávét is tud főzni.
Csendesen, mosolyogva álltak a megállóban, amikor meghallották hirtelen felbőgő tülkölést.
Az elromlott féket hiába taposó sofőr észre sem vette, amikor felrohant a járdára.