Bevezetés

Ez a cikk a szerző tapasztalatait, véleményét tükrözi.

Minden olvasónak jogot és lehetőséget biztosítok a hozzászólásra.

A hozzászólásokat cenzúramentesen hozzá fogom fűzni az íráshoz. Kívánságra névvel vagy név nélkül.

A cikk folytatásonként kerül fel az oldalra.

Nehéz szívvel írom ezeket a sorokat. Mint a nagy többség, én sem szeretem, ha negatív dolgokról kell szólnom.

Tudom, hogy vannak, akik örömmel dúlnak, és kéjérzetük mások tiprásában, beszennyezésében, elárulásában teljesedik ki.

De ők számomra marginálisak, harag és szánalom nélküli megvetés az egyetlen érzelem, amit képesek kiváltani.

Meddig képes az ember egy álomról azt képzelni, hogy megvalósítható?

Hány csalódás kell, amíg belátja, illúziót kergetett?

Nekem kettő kellett.

Két, önmagát irodalmi, művészeti portálnak aposztrofáló internetes oldal.

Kettőt ismerek jól, mondhatni belülről, de barátaim tapasztalata alapján nem egyedi, hanem kivételt nem ismerő jellegzetességekről van szó.

Az egyik alapvető kérdés, hogy mi célból hozzák létre azokat az oldalakat, amik az amatőr tollforgatók rendkívül heterogén társaságának gyűjtőhelyeivé válnak.

Erre a kérdésre válaszolni nem tudok, mert magam ilyesmivel sosem próbálkoztam.

Találgathatok csupán, és azt is csak a kialakult eredményt vizsgálva.

Az általam ismert helyeken egyáltalán nem szempont a minőség. A minőség puszta fölemlítése is hisztériás reakciókat kelt.

Olyan „érvekkel” utasítják el magát a gondolatot is, hogy nincs, aki megítélje, mi számít értékesnek, és mi nem.

Természetesen az ilyen álláspont mögött a félelem lapul.

Félelem attól, hogy pillanatok alatt megsértődnek majd emberek, nyilván azok, akik nem férnének bele még egy egyszerű, kétszintes válogatás felső részébe sem.

A sértődött ember pedig elmegy, mit megy, átkokat szórva elcsörtet, és minden alkalmat megragad arra, hogy a bűnös portált befeketítse.

Aki azt hiszi, hogy ezt csak egy-két irományozó tenné, az sosem olvasott még az ilyen helyek kommentjeiből.

Ennél sokkal kevesebbért is kikel a gyűlölet magva.

A kérdés folyománya, hogy vajon egy irodalmi, egy közösségi hely mennyit veszít azzal, ha kevésbé tehetséges, hiperérzékeny, rosszindulatra képes egyének elkerülik a továbbiakban?

A válasz csak látszólag egyértelmű.

Valójában a portál irányítói ettől rettegnek a legjobban.

Ha viszont a minőség nem a fő érték, akkor mi?

A közösség?

Ó, nem. Egy virtuális közösség, különösen irományozókból álló, sosem működik valódi közösségként. Mikrocsoportok kialakulhatnak, semmi több.

A jó hangulat, mint vonzerő?

Sajnos az csak látszólagos.

Az okok, magyarázatok ennél mélyebben rejtőznek.

FOLYT. KÖV.