Kérem, hogy az üzenőfalat sértő, személyeskedő, másokat SZEMÉLYÜKBEN bántó valamint reklámcélú üzenetek küldésére ne használja senki! A vélemény továbbra is szabad! Köszönöm!
- Emlékszel? - kérdezted, amikor az erdő sátraiban sétáltunk.
- Emlékszem - gondoltam neked, és megpróbáltam úgy lépni, hogy ne törjem el a lehullott, száraz ágakat.
A fénysugarak függönyén túl néha neszezett egy-egy óvatos állat.
Ha lassan megyünk, egy órányit kitart az illúzió.
Nem lenne szabad az őszt máshol tölteni, mint érintetlen erdőben, hegyen, vagy végtelen víz partján.
Akkor még úgy éreztem, része vagyok a civilizációnak, valahogy úgy, ahogy a sziget is része a tengernek.
Álltunk mi, néhány pálmafa, síró gyökereinkkel kerestük a nektárt, és azt hittük, otthon vagyunk bárhol, ahol a Nap képes ránk találni.
Írók vagyunk, költők vagyunk, bölcsek vagyunk, szabadok vagyunk.
És képesek vagyunk szeretni.
Aztán ködbe veszett a sziget, keserű lett a sós víz, és már nem tudtuk meginni.
Mi még kapaszkodtunk egymásba, távoli percek fénylő parazsát láttuk egymás szívében.
Te meséltél a kollégiumról, ahol élni tanítottak.
Ma már úgy vélem, inkább túlélni tanultál.
Abban bíztál, hogy erős a kezed, és te irányítod a Sorsot. Vagy a Sors a barátod lesz, a szeretőd, a társad.
Hittél és beleolvadtál, álmodtál és meg akartál felelni.
Most azt képzeled, hogy nincs miben hinned.
Magasra léptél, ahol a mások által felhalmozott tudás várt, és szembenézett veled az igazság.
Ott ült a könyv szélén, a margón, és csak te tudtad, hogy az nem légypiszok.
Kiúszott alólunk a sziget, sírtunk, dühöngtünk, csapkodtuk a közömbös hullámokat.
Meglazult a szövet, amit együtt tákoltunk, tágultak a rések, és nem állíthatta meg semmi a szakadást. A körnek, melynek részei voltunk, hirtelen lett eleje, vége.
Téged mi tartott volna meg?
Egy másik, ugyanolyan sziget? Nem volt maradásod, és nem volt maradásom.
Lassan elmaradtak, akik régen összefogtak, és némelyiket el is sodorta már a szél.
Föld akartam lenni, melynek megörül a vándor, termékeny akartam lenni, hogy mások se féljék sarjaikat.
Most ülünk, és fájunk, de ez a közös fájdalom maga az öröm, mert összeköt minket.
Jó a léleknek tartozni valahová, valakihez.
Messze van még a pillanat, amikor vízcseppé válhatunk, és többé nem leszünk idegenek ebben a földönkívüli világban.
Idő
Barátaim rovata
- A barátod vagyok -
Nevetésed vidámmá tesz,
bánatod megkönnyeztet.
Haragodat csitítanám,
fájdalmadat simítanám.
Ha akarod meghallgatlak,
ha szeretnéd békén hagylak.
De ha már kevés vagyok, s nem kellek,
add tudtomra - szó nélkül elmegyek
- mert a barátod vagyok
Veva
Mottó
Minél mélyebben merítesz lelked kútjából, annál tisztább, amit a felszínre hozol.
Háttérzene
Szerzői jogok
Az oldalon található saját művek, idézőjel nélkül szereplő mondások szerzői jog védelme alatt állnak, azok részben vagy egészben való idézése, fordítása, más fórumokon való megjelentetése és felhasználása a szerző, azaz a lap szerkesztőjének tudta és engedélye nélkül tilos. És morcos is leszek tőle.
AJÁNLOM AZ OLDALT
