Ádám lassított, és hitetlenkedve meredt az út közepére.
Egy emberszerű lény állt ott, nagyon kevés ruhában, mindkét karjával integetve.
A kocsi megállt, a lény gyorsan és kecsesen csusszant az első ülésre.
- Mehetünk – mondta mosolyogva.
Ádám egészen idáig úgy tudta, egyedül van a szigeten. Évekkel ezelőtt egy platánfa alatt eszmélt föl, nem emlékezve semmire és senkire.
Gyönyörű ház, nagy kert, kényelmes autó várta a keskeny út végén.
- Ki vagy te? – kérdezte végül a furcsa, hatalmas mellkasát büszkén domborító másiktól.
- Éva vagyok, de ez nem fontos. Menjünk a házunkba, sok a dolgunk.
Ádám döbbent pillantást vetett rá. Most vette észre, hogy Éva nyakában vastag lánc függ, ami egy saját farkába harapó kígyót formáz.
Azt akarta kérdezni, hogy mi ez az egész, mi történik itt, és voltaképp és egyáltalán?
A kígyó ránevetett, és Ádám hirtelen megértette.
A Teremtés megkezdődött |