Olvasni jó. Kellemes érzés egy könyvet kézbefogni, forgatni, rácsodálkozni a borítóra, utánajárni az ismerős/ismeretlen szerzőnek.

Interneten olvasni bátorság.

Nem igazítanak el, nem ajánlanak, illetve olyan tömegben, és annyira rangsormentesen, hogy az inkább árt, mint használ.

Egyre több portál deklarálja magát „irodalmiként”. Vajon mit ért irodalom alatt?

Alapvetően két felfogás létezik: mindent, amit a delikvens publikál, feltéve, ha nem ütközik törvénybe.

Avagy azt, amit ismerős/ismeretlen tulajdonosok annak neveznek.

Melyik a helyes? És miért nem helyes egyik sem?

Nem az az irodalom, amit a szerző annak tekint, és nem is az, amit a pár ember annak deklarál.

Irodalom az, amit a jelenben az olvasó, a jövőben az utókor annak ismer el.

Létezhet olyan irodalmár, aki nem szeretne sok ezer emberhez szólni?

Erre a látszólag roppant egyszerű kérdésre sajnos igenlő a válasz.

Amatőr. A szó nem volt mindig pejoratív. Úgy érzem, most már az.
Nem az az amatőr, aki nem hivatásos, hanem aki roppant boldog, hogy a tegnapi nyolc olvasójával szemben mára már kilenc van. És mindent elkövet, hogy holnap akár tíz legyen.

Olvasó?

Ugyan kérem!

Egy másik, ugyanolyan amatőr, aki ugyancsak izgatottan lesi, hogy akinél ő a kilencedik, az nála vajon lesz-e hatodik.

Mert ha nem, akkor oda ugyan nem megy.

Mert nem olvasókról beszélünk barátaim az Úrban, hanem egy csúnya kis csapdáról, melyben az egér és a sajt csak adott nézőpontból különbözik.
Te az én csapdámban vagy egér, én a tiédben.

Olvasó kérem, az meg nincs sehol.
Kóborol, idenéz, odanéz, és továbbáll mindenhonnan.
Mert mindenhol ordít a belterjesség, mert nem teszik elé a Művet, mert nincs, ami eligazítja.

A véleménye senkit nem érdekel.

Nem tényező.

Aki nem regisztrál, az nem számít.

Mikor fogják megérteni a magukat irodalmi és közösségi portálként definiáló helyek gazdái, hogy egy eleve halálraítélt tervbe ölik a pénzüket, idejüket?

Valószínűleg soha.

Amikor a szívvel-lélekkel, de ész nélkül létrehozott tanyájuk kiürül, vagy végleg ellaposodik, mit gondolnak majd?

Jó mulatság volt? Pár gonosz ember tönkretette a játékukat, akarom mondani a nagy, nemes törekvésüket?

Mindegy, mit fognak gondolni. Nem úgy látom, hogy okulnának belőle.

Ismerem azt az embert, aki megalkotta, és szívós munkával az élre küzdötte a maga álmait.

Végül elbukott, eladta az egészet.

Rá egy évre belefogott egy új portál építésébe. Nem lett, nem lesz sikeres.

Még az az ember is, aki annyit tapasztalt ezen a téren, mint talán senki más, elképzelhetetlennek tartja, hogy kiemelje, kiemeltesse valakikkel a minőséget, és azt is, hogy nyitott helyet üzemeltessen.

A minőséggel kapcsolatban a rendkívül ellentétes Dokk honlapot szokták emlegetni leggyakrabban.

Ahol kíméletlen, kegyetlen kritikát, minősítést kaphat az alkotó.

A dologgal két problémám van.

Az egyik, hogy gyakorta megesik, hogy a kritika igazságtalan, egyszerűen nem ismeri fel az írás erényeit.

A másik pedig hogy nemigen ad segítséget a fejlődésre.