- Ne mondjam még egyszer, te szemét! – sziszegte a nagydarab, kopasz, napszemüveges férfi.
A sápadt, vézna emberke nem zavartatta magát. Fölnézett, végigmérte a dühtől fuldoklót, aztán visszatért az újságjához.
A fekete póló alatt rángatózni kezdtek az izmok, szája megfeszült, és közelebb hajolt.
- Süket vagy, kismajom?
A közelben állók pisszenni sem mertek. A zöldruhás kismama, karján pici gyermekével, óvatosan az ajtó felé mozdult. A reszkető fejű, öreg néni ijedten görnyedt a szatyra felé.
Végre váltott a lámpa, és a villamos hangosan csörömpölve megindult.
A kis ember kinézett az ablakon, majd lapozott az újságban.
Kíváncsi, nyurga kamaszfiú nyújtogatta a nyakát a kocsi közepéről. Az ölében ülő lány, akinek a sok piercing elcsúfította az arcát, a nyakába kapaszkodott.
- Szerinted agyonüti? – suttogta a srác fülébe.
A kopasz kivörösödött arccal meredt a közömbösen olvasgató emberkére, aztán a kismamához fordult.
- Sajnálom asszonyom, ez a bunkó nem hajlandó átadni a helyét. |