Egyszer volt...hálistennek, mert ilyen esetből még az egy is sok, hogy a Kisbüdös utca lakói korán ébredtek.
Annyira korán volt még, hogy a madarak is épphogy a másik oldalukra fordultak.
Ez persze csak költői fordulat, mert madarat arrafelé Napóleon óta nem láttak, és akkor is csak roston, majonézes újkrumplival.

A lényeg, hogy korán volt.
Zötyköl Ödön szerszámkapisgáló baktatott csak az utcán hazafelé csontrészegen.
Ha látott már valaki egy spárgára kötött metronómot hullámvasúton lóbálva, akkor nagyjából hű képet alkothat arról, mennyire bonyolult feladat volt e jelentéktelen mellékszereplő számára a hazajutás.

Ráadásul ő volt az egyetlen szemtanú mikoron is Ormót Lajos megvilágosott.
Ormót a Lajos, a nép egyszerű gyermekeként született, de a helyzet később rosszabbodott.
Érettségi után hiába próbált elhelyezkedni mint manikűrös, az előítéletek útját állták.

Ha valaki két méter magas és százhúsz kiló, az bizony komoly versenyhátrány a szakmában.
Csak egy pék akarta felfogadni péklapátnak, de Lajos idáig azért nem alacsonyodott le.
Végül mégis sikerült elhelyezkednie az iparitanuló iskolában, mint segédöntvény demonstráció.

Bánatosan tengette életét, amelynek értelmét mindhiába kutatta nyugtalan éjszakákon át.
Megvilágosodása akkor következett be, amikor véletlenül ráült a kisujjára, és az ijedtében kificamodott.
Lajos tágranyílt szemekkel nézte a kérdőjellé görbült ujját.
Nem volt buta ember, rögtön arra gondolt, hogy valami nem stimmel.
Odakapott, ahol a problémát sejtette, és e mozdulaltal helyére tette a kérdőjelet.
-Jujjjjujjjj!- kiáltotta, mert nem volt érzéketlen tuskó.
A fájdalom hamar csillapodott, és csodák csodája, megint felkiáltójel nézett vele farkasszemet.
Ez a " Jujjjjujjjj" ordítás a megvilágosodás pillanata: ettől esett hasra Zötyköl Ödön (legalábbis később ezt állította), ekkor kavarodott föl teljesen a Kisbüdös utca csöndes horkolástól áporodott levegője.

Lajos napokig az élmény hatása alatt maradt.
Emiatt többször elesett, hol itt, hol ott verte magát össze, de elég volt egy mozdulat, és máris helyrehozta a sérülést.
Elmesélte barátaink is a dolgot, akik eleinte hitetlenkedtek.
Amikor azonban Ormót Lajos egyetlen érintéssel kijózanította Vas Magor sín-szinezőt, már nem kételkedtek, hogy Lajosnak csodálatos képessége van.

Egyedül Rozzant bácsi dörmögött, hogy az ő idejében ezt pofonnak hívták, de ő egy teljesen másik meséből tévedt ide véletlenül, ezért nem is hallgattak rá.
Nosza, ezután egymásnak adták a kilincset a Kisbüdös utca szorgos lakói, és Lajos boldogan gyógyított tályogot és hályogot, nyúlszájat és farkastorkot, kovácsot és kalapácsot.

Talán még most is tartana a heppidéj, ha egyszer be nem toppan hozzá egy idegen. Olyan csúnya volt, hogy a kockakő is csikorgott foga alatt.
-Doktor Meddő Hányó Banya vagyok!- sűvitette, és nem hazudott.
Azért jöttem, hogy egyeztessük a módszereinket!

Lajos eldobta a kezében tartott csapot és papot, és észnélkül visszarohant segédöntvénynek.