I.

Messze-messze, túl a Héthatáron, hol a kurtafarkú, ámde agresszív kismalac túr, élt egyszer egy király.
Balgha Boldogh Álmos, mert így hívták a királyt, szerény, de igazságos ember volt.
Országa már régóta köztársaságként tengette ünnepnapjait, így Balgha csak virtuális királynak számított.
Nem mintha ez zavarta volna őt, de azért mégis.

Derék felesége, kinek eredeti neve Álmay Neuraszténia volt, olykor sokatmondóan sóhajtott egyet a sámfával, amikor a tv-ben valamelyik uralkodóról esett szó..
A szent házasságban fölvette a férje nevét, és ötletesen hol a Balgha, hol a Boldogh nevet használta.

Éldegéltek csöndben, Balghán és Boldoghan, mígnem hogyhogynem, egy nyári napon váratlanul lányuk született.
A gyermek oly feltűnően szép volt, hogy a keresztségben a Világszép nevet akarták adni neki.
A pap elmagyarázta, hogy erre sajnos nincs lehetőség, meg nagyon sokba is kerülne.

Így lett a kislány - Csámpika.

Lassan-lassan cseperedni kezdett, és az egész udvar, sőt a lépcsőház nagy ámulatára nemcsak hogy egyre szebb, de egyre okosabb is lett.

4 évesen már írni, olvasni és számolni tudott, ami nagy szenzációt keltett, hiszen szülei ezeket a bonyolult, tudományos dolgokat sosem sajátították el.

A szomszédban lakott egy pszichológus, Rugós Sztetoszkóp, aki fokozott érdeklődéssel követte nyomon a gyermek fejlődését. Épp egy tanulmányra készült vagy 15 év óta, amiben frappánsan és cáfolhatatlanul visszavág az anti-freudista kóklereknek. Már csaknem megvolt az első mondata, amikor a kislány magára vonta a figyelmét.

-Szép kislány - gondolta.

-Úgy tapasztalom, okos is - jegyezte meg magában később.

-Milyen kedves, szeretetreméltó gyermek - állapította meg a következő évben.

-Vajon milyen rejtett hibája lehet? - töprengett.

Elhatározta, hogy mindenáron kideríti, hogy milyen sötét dolgok lappanganak Csámpika látszólag oly üde, vidám és önzetlen lelkében.
Nem volt könnyű dolga.
Teltek múltak az évek, Rugós egyre megszállottabban kutatta Csámpika titkát, miközben a lány serdült, elvégezte a középiskolát, fölvették az egyetemre, és olykor szórakozni járt barátnőivel, a sarki teázóba.

Balgháék nagyon büszkék voltak leányukra, olyannyira, hogy újabb gyermekük nem is született.
Elhatározták, hogy mindent megadnak neki, ami szerény erejükből telik.
Még ajándékot is vettek neki olykor: hol a "Kézifűrészek meggymagos fogazása" című könyvet, hol egy szép, piros almát.

Csámpika a gólyabálon megismerkedett sok fiúval és lánnyal, és gyorsan népszerűvé is vált.

Az egyik fiú bele is szeretett, oly bolondul, hogy még az sem riasztotta el, hogy Csámpika 7 fényévvel volt okosabb nála.

Csámpika is megkedvelte, talán épp ezért a fiút, akit Derék Had Jánosnak hívtak.

Így hát Csámpika, amikor elérte a felnőtt kort, kezdett behatóbb ismeretekre szert tenni a másik nemet illetően.

II.

Rugós Sztetoszkóp árgus és vastag szemüvege előtt nem maradhatott rejtve Csámpika és Derék Had János bimbózó kapcsolata. Szorgos nyomozása során többször is feltűnt, hogy a fiú hazakíséri a lányt, sőt, a lépcsőházban olykor még csókolóznak is.

Rugós lassan ráébredt, hogy pusztán szakmai érdeklődésképpen masszívan beleszeretett Világszépbe.

Egyszer azon kapta magát, hogy zuhanyozás közben meglesi Csámpikát, de nem kevés bosszúságára ezt csak a füleivel tehette meg,, merthogy az építők slendriánsága miatt a falak még mérsékelten sem voltak átlátszók.

Csámpika mit sem vett észre mindebből, számára csak egy udvarias bácsi maradt a pszichológus, aki valamely véletlen folytán mindig akkor pattan ki az ajtaja mögül, amikor ő elindul valahová.

János, aki Derék fiú volt, mindent elkövetett, hogy megnyerje a lány szívét, moziba, cukrászdába, kirándulni vitte, virágot és más földi hívságot ajándékozott neki.

Azt persze jól tudta, hogy szellemességel, kápráztató tudással nem sokra menne, mert ami észt kívánt, szépséget vagy empátiát, abban a Csámpika verhetetlen volt.

Teltek-múltak az évek.

Sztetoszkóp lassan megbolondult, olykor verseket írt és pszichiáterhez járt, Derék Had kicsit meghízott, és már Szekérderéknak nevezték, Csámpika 17 országos versenyt nyert fizika, matematika, novellapályázat, versmondás, kémiai kísérletek és más témakörben, a szülei pedig egyre Bhalgábbak lettek, mert amióta a lány közismert lett, egyre-másra tűntek fel a sosemhallott, de távoli rokonok.

Csámpika még szépségversenyen is elindult, de a selejtezőben kiesett, mert a zsürinek sokmindene volt már, de izlése az egy fikarcnyi sem. Ráadásul Csámpikát hiába akarták egyenként és közösen tüzetesebb vizsgálatnak alávetni az irodai díványon.

Csámpika megközelíthetetlen volt.

A maga módján kedvelte Jánost, aki egyre csüggedtebben udvarolt, de azon jót kacagott, amikor a fiú megkérte a kezét.

Végül János életében először bölcsen döntött, és föladta a reményt, szakított Csámpikával, és idült munkamániássá züllött.
Később nyert a lottón, de ez már nem tartozik a történetünk tárgyához.

Csámpika befejezte az egyetemet, és állást vállalt Rawalpindiben egy holland cégnél, mint butángáz-telepi másodtolmács.
Pár év múltán hazatért, és irodavezetőként helyezkedett el.
Kevés barátja volt, mert a férfiak kicsit féltek tőle, a nők meg nagyon.

Mégis olykor elhívták buliba, és olyankor Csámpika táncolt, néha szavalt, kicsit ivott is, és sokat kacagott.

Az egyik alkalommal egy deli legény, név szerint Sunyi Ármány, erősen tudatmódosult állapotban eléállt, közölte, hogy szereti, és megkérte a kezét.
Világszép belenézett a homályos, kissé kancsal kék szempárba, és tudta, hogy elveszett.
Lassan, tagoltan igent mondott, mire a fiú elájult.
Csámpika reggelig mellette ült, ápolta, becézte, de Ármány csak délelőtt tért magához.
Semmire nem emlékezett az este történtekből.

Csámpika megismerte a reménytelen szerelmet.

Dolgozott, szórakozott, karriert futott be, és boldogtalanul élt, amíg...