| Mafimesék : További Bubi bá fór és ever egybeleg |
További Bubi bá fór és ever egybeleg
2007.12.05. 15:10
Bubibá nősül
A Piknik
A Bosszú
Ultimátum
A Haditanács
A Végső Csapás
Az Esküvő
Mafimesék - Bubibá nősül
Borús volt a hangulat a Hajtány nevű toxikálóban.
Saláta al-alördög egy lekváros káposztát turkált enyhe undorral.
Luci Teri csöndesen morzsolgatta Kerek Ernő nyakszirtjét, és Aba Bukta szinte félóránként újabb sör csapolásával készült el.
A nyomasztó csendet csak a falióra szabálytalan ketyegése törte meg.
Matinénap volt pedig, a derű és vidámság ideje.
Csakhogy a matiné sztárja, Belze Bubó bácsi, a réklinyugdíjas - nem volt sehol.
Asztalkáján ott állt egészen kis fröccse, elárvultságát még a belehullott legyek mélabús úszkálása sem tudta feloldani.
Poli Eszter, címzetes Főkostoló végül nem bírta tovább, és fölsóhajtott:
-Nade hol van Bubibá???
Válasz nem érkezett.
-Csak nem történt valami baja?- kérdezte Saláta.
-Arról mi tudnánk először, te sajtóhiba!- dörrent rá Luci Teri.
Hosszú évek óta ez volt az első matinénap, amikor nem a gyermeki szeretet fülfakasztó hangjai töltötték be a Hajtányt.
Ekkor rontott be az ajtón Ró-ka-por, ipari és mezőgazdasági kém.
-Baj van! Nagy baj van!- kiabált, és mellényzsebéből teljesen titkos koktélreceptek hullottak ki.
Az ördögök felugráltak, pedig mi lehet annál nagyobb baj, hogy elmarad a Matiné???
Ró-ka-por szusszantott néhányat, mert felettébb élvezte, hogy a figyelem középpontjába került.
Végül belefogott, mert már többen hátbavágták.
-Bubibát elrabolták!- jelentette ki az alkalomhoz illő, drámai hangon.
-Micsoda???- visított föl Luci Teri akkora erővel, hogy az összes martinis üveg ijedtében a pult alá ugrott.
-Kicsoda? Hol van most?
Ró-ka-por nem volt gyáva ördög, de legszívesebben a saját nyelvét harapta volna meg, még ha nem is pácolják előtte spanyolszószban.
Egyre mélyebbre görnyedt Luci Teri félelmetes tekintete előtt, és amikor már csak a cipőfűzője látszott ki a padlóból, vékonyka hangon kinyögte:
-A "Szárnyas nejvadászban" van.
A cipőfűző nyomban terepszínűvé vált, és eltűnt a parketta réseiben.
Egy pillanatig dermedt csend volt, még a falióra is visszafojtotta a lélekzetét.
Luci Teri nem omlott össze, nem kiáltott fel, pedig a vodkás üvegek is gyorsan elbúcsúztak már egymástól.
A Főördög arcán úgy hullámzottak az érzelmek, hogy még a Titanic is tengeribetegséget kapott volna.
Végül kihúzta magát, és nagyon halkan csak ennyit mondott:
-Gyerünk.
Elszántan, dühtől toporzékoló patákkal, véreset tajtékozva vonultak az ördögök végig a Zsák utcán, befordultak az Ár mellékbe, végül ott álltak, mint néma, fekete fal, a fényárban úszó kocsma, a gyűlölt konkurencia főhadiszállása, a "Szárnyas nejvadász" előtt.
Valahogy senki sem akart Luci Teri elé tolakodni, de őt nem is olyan fából faragták, hogy mást engedjen maga elé, ha harcolni kell.
Könnyedén meglökte a forgóajtót, és a centrifugális erő egy pillanat múlva már be is röpítette a társaságot.
Iszonyú látvány fogadta őket. A hófehér, fénybenúszó helyiség kellős közepén ott látták kedvencüket, Belze Bubi bát, egy angyali lánnyal, amint mosolyogva TÁNCOL!
-Miafene.- nyekkent Saláta.
Végre Luci Terinek is megjött a hangja.
-Fata Mari! Mit művelsz, te szemenszedett?
A lány hátranézett a válla fölött:
-Jééé..Luci Terka! Micsoda meglepetés!
-Mit MŰVELSZ!- emelkedett kissé Luci Teri hangja.
-Szerintem táncolok, Terka néni!
Az ördögök most bánták igazán, hogy nem volt foguk, amit csikorgathattak volna.
Luci Teri még mindig nyugalmat erőltetett magára.
-Nem az érdekel, te szárnyas perszóna, hanemhogy kivel????
-Nem ismered? Ő Belze Bubi bá, a világ legjobb réklikészítője, mellesleg a vőlegényem.
Ekkor elszabadult a Pokol.
Ró-ka-por Fata Mari felé lendült, de egy fehér köpenyes alak útját állta.
-Lassabban a testtel, koma, ez itt nem az ördög tora!
Ró-ka-por döbbenten ismerte fel egykori féltestvérét, Ki-Sa-lo-t, a vers- és harcművészt.
Magához térve fölemelte az öklét, de Ki-Sa-lo egy verslábbal úgy vesénrúgta, hogy három felé görnyedt.
Saláta harciasan rázta leveleit, de egyik sem volt szerelmes, így egy harmadosztályú segédangyal is könnyedén elbánt vele.
Poli Eszter keményen kűzdött Világszép Csámpikával, de végül legyűrték.
A legújabb ördög, Pozsgás Piros is bedobta magát, de amikor szembetalálta magát a hófehér arcú Ámpli Tudorral, kiszállt az erő a lábaiból, és mindenáron meg akarta adni magát kényre-kedvre.
Ezzel el is voltak reggelig.
Luci Teri legyőzhetetlen ereje birtokában süvített Fata Mari felé.
Ő csak állt, arcán angyali mosollyal, még a karját sem emelte föl.
Luci Teri mégsem ütött, hanem ijedten kucorgó kedvencéhez fordult.
-Bubi bá.-suttogta gyönge hangon.
-Jöjjön haza a Hajtányba.
Az öreg pislogott rá, még a szokásosnál is szerencsétlenebbül hunyorgott, és toporgott eléggé ritmustalanul.
Hol az egyik, hol a másik nőre nézett.
Végül szemlátomást döntésre jutott.
Ártatlan mosollyal Fata Marira nézett.
-Szeretem őt!- mondta a réklinyugdíjas, és kivételesen látszott rajta, hogy tudja, mit beszél.
Luci Teri úgy omlott össze, mint a kártyavár, amikor ászpókert lát.
Jött egy pajkos szellő, és kisodorta porait az utcára.
A piknik
Kikelt a tavasz. A Zsák utca kövei között megjelent az első szarkaláb.
B. Bidoll, a teknő-akrobata fütyürészve tűzte magára.
Amúgy is virágos volt a kedve: munka és a mosókonyha mostanában, mint a tenger.
Már reggel óta ragasztgatta a fél cédulákat, melyek hírül adták, hogy Fata Mari, az angyallány és Belze Bubi bá, a kiérdemesült réklinyugdíjas pikniket rendez.
Amióta eljegyezték egymást, se vége, se eleje nem volt a mulatságnak.
Hol vidám, közös utcaseprésbe, hol hógolyó-metélő versenybe rángatták bele a környék apraját.
A nagyját legfeljebb a takarításkor előkerült relikviák foglalkoztatták. Olykor sikeresen azonosítottak egy-egy régen elveszettnek hitt tárgyat, de legtöbbször inkább berúgtak, ahogy ezt a helyi hagyományok megkövetelték.
Ez a szombat azonban más volt, elvégre itt tavaszt kellett köszönteni, az meg mégsincs minden évben!
B.Bidoll, miközben ringó léptekkel haladt a Sár köz felé, elolvasta a kezében tartott cédulát.
Először nem akart hinni a szemének, de másodszor sem.
-Az sem baj, ha nem igaz- gondolta, és megszaporázta a lépteit. A lépteinek ez nem annyira tetszett, olyasféléket dörmögött, hogy "fogytál ma már??", de nem volt sok választása.
B.Bidoll bezörgetett minden kapun, és lelkesen újságolta a hírt: a pikniken spanyol vendégzenészek is föl fognak lépni!
A környék felbolydult, egymásnak adták a kilincset, míg valaki ki nem dobta.
A téma napokig hevert az utcán, akárcsak a lakók, de pénteken elcsöndesültek a terek, kiürültek a kocsmák, az otthonok meghitt fényét csak a lázas sürgés-forgás zavarta meg.
Addigra már mindenki tudta, hogy a piknikre a belépő egy-egy dal eléneklése lesz, és most bőszen gyakoroltak.
A jobbérzésű lakók aznap este inkább elköltöztek volna, de ilyenek arrafelé nem éltek.
Napsütéses szombat köszöntött a városrészre.
Mikor eljött az idő, sőt már jóval előtte is, rittyentőbe öltözött helybéliek toporogtak a "Szárnyas nejvadász" nevű létesítmény környékén.
A kerthelyiség kapuját sárga-lila függöny takarta a kíváncsi szemek elöl. Másmilyen szem nem is volt.
Pontban 6 órakor a függöny fel, az emberek pedig begördültek.
Percekig csak álmélkodtak, mert bizony ameddig a szem ellátott, mindenhol virág: szálas virág, cserepes virág és virágcserép.
Ez utóbbit Bubibá ejtette el véletlenül izgalmában.
Kicsit vontatottan indult a piknik, mert senkinek sem akarózott elsőként nevetségesnek lenni.
Fata Mari, akinek tapintata nem ismert határokat, végül megszánta a jónépet.
Csengő hangon szólt, pedig úgyis rá figyelt mindenki, és a mellette álló szép, fekete angyalhoz fordult:
-Drága barátnémmal, Holló Dri-vel, elénkeljük most kedvenc nótánkat. De utána ti jöttök, vagy nem isztok!
A két lány belefogott a dalba, melyet Ki-Sa-lo vers- és harcművész kísért üstdobon:
"Zöld az erdő, zöld az ág
De legzöldebb a babám
Annak is a rékliiiije."
A kezdeti félszek és a pezsgősvödrök gyorsan felolvadtak; egymás után adták elő a helyi népdalokat. Egy varjú elkeseredésében visszaadta a diplomáját.
Amikor a hangulat és a tűzoltók a tető fokára hágtak, Fata Mari bejelentette várvavárt barátait, a spanyol vendégművészeket.
Először El Cobzo, a gitárvirtuóz ugrott elő lendületesen, egyik kezében cintányérral, a másikban a nemzeti hős, Mora Liza egészalakos mellszobrával, miközben lelkesen integett jobbjával. Utána libbent be egzotikus társnője, La Novca, kinek mosolya és dekoltázsa rabul ejtette a feltételesen levőket.
Fémháromszögéből varázslatos dallamokat csalt elő, melyek andalító kettőst alkottak El Cobzo mesteri cintányér szólóival.
Hajnalig tartott a nagy mulatság, mert addigra fogyott el minden étel és ital.
Örök szerelmek szövődtek, főleg a pókok között. Bubi bá kedvenc réklijét szorongatta, időnként megtörölte vele a szemét, és megpróbált Fata Mari irányába nézni.
B.Bidoll recepteket cserélt Holló Dri-vel, aki időnként vidám, középkori balladákat szavalt.
Rozzant bácsi egy világosabb pillanatában boldogan súgta szomszédjának:
-Egész rendesek ezek az angyalok, csak inni azt még nem tudnak. Azt hiszem, indítok egy tan folyamot.
És eltűnt a mellékhelyiség irányában.
A népek végül több-kevesebb sikerrel kurjongatva hazafelé takarodtak.
A "Szárnyas nejvadász" elcsöndesült aznapra, csak az egyik asztal alatt fonnyadozott egy sápadt Saláta.
A Bosszú
Szomorú napok köszöntöttek a Hajtány nevű búselejtezőre, de csak távolról, mert ők is be voltak rezelve.
A Bubi báért vívott, vesztes csata otthagyta a nyomát az ördögök hangulatán.
Csöndesen üldögéltek, csak Pozsgás Piros nyalogatta titkos élvezettel a sebeit.
Aba Buktát azonnali hatállyal leváltották, és most a vesénverselt Ró-ka-por próbálta összhangba hozni az italféléket és a poharakat.
Aba Bukta után minden kísérlete csak sikeres lehetett, ha a pohár épen maradt többé-kevésbé.
Luci Terire rá sem lehetett ismerni. Illetve lehetett, de nem volt ajánlatos.
Marcona ördögök osontak lábujjhegyen, vasvillavirtuózok húzódtak a sarokba, mint a párját vesztett kanárik, és úgy általában: az egész társaságért kettőhuszat nem adtak volna az Ecserin.
A levegő is állt a helységben bénán, pedig elkelt volna egy számottevő hurrikán.
A napok csak teltek, és a Hajtány olyan rémes látvány nyújtott, hogy választanom kellett: vagy porig felejtem az egész bagázst, vagy fölrázom őket a sarokban árválkodó koktélkeverővel.
Mafi nem penészbogár, tehát Poli Eszternek támadt egy ötlete.
Te..ri!
-Mi lenne, ha szereznénk egy másik nyugdíjast? Nem messze lakik egy, azt hiszem Rozzant. Majd betanítjuk, hogyan kell sztárnak lenni.
Nem rékli az öreg, de talán megteszi.
Luci Teri nem fűzött sok reményt a dologhoz, de annyira kétségbe volt esve Bubi bá miatt, hogy már a kétség is kezdte megsajnálni.
Vagy mégsem?
Így történt, hogy Rozzant bácsi diszvendégként érkezett a Hajtányba.
Az ördögök fölkészültek mindenre, csak arra nem, hogy Rozzant bácsi egy óra alatt felére apasztja az italkészletet, és duhaj jókedvében törni kezdi a székeket.
Kerek Ernő únta meg először a rendhagyó matinét, és szelíden rászólt az öregre.
-Nyughasson tata, mert lekeverek egyet! Magának nem ez a szerepe.
Rozzant bácsi azonban nem hallgatott rá, egyrészt mert nem volt szokása, másrészt mert a sok ingyen italtól fejébe szállt a pezsgősdugó.
Végül már Poli Eszter is megsokallta a kártevést, és beleharapott az öreg kezébe, utána megsózta, kicsit megpaprikázta, és némi vegetával szórta meg.
Rozzant bácsi kicsit elcsöndesedett, mert közben elaludt.
Luci Teri odadöngött az asztalhoz, ami szelíden rázkódott a horkolástól, és lenézett a semennyire sem gusztusos látványra.
Szusszant egyet, és az ördögök nagy megkönnyebbülésére kénkövet fújt.
-Kötözzétek meg.-mondta, és a terem közepére lépett.
-Ezt a pótnyugdíjast ezennel túsznak nyilvánítom- kiáltotta, és egy tucat ventillátor sem kavarhatta föl jobban a levegőt.
-Váltságdíjat fogunk kérni érte! Mégpedig Bubi bát!
-Kötözzétek meg, és zárjatok a kamrába.
Az ördögök felélénkültek, kötözött sonkává madzagozták Rozzant bácsit, és akkora murit csaptak, hogy még most is mulatnának, ha itt lenne a mese vége.
De ez nem olyan mese.
Ultimátum
"Kicsit sem tisztelt Fata Mari!
Ezennel tudatjuk, hogy jogos igazunk védelmében foglyul ejtettük Rozzant bácsit!
Él és részeg, mint egy pányvátnyelt sörösló.
Szörnyű dolgokat fogunk vele és rajta elkövetni, ha haladéktalanul nem juttatjátok vissza nekünk tisztára mosottan, szerelmetlenítve Belze Bubót, nyugdíjas réklikedvencünket, a matinésztárt, aki évek óta napfolt az egünkön.
Ha nem lenne szigorúan tilos, azt mondanám: szeretjük, de ilyen eszembe
sem jut, meg semmi közötök hozzá.
Nincs alku!
A réklist vagy Rozzant életet!
Jóskaposta-fordultával várjuk a választ:
Luci Teri és sokan mások, szintén elszántan, és Rozzant tata miatt kiszáradtan."
Fata Mari gondterhelten olvasta a fenti levelet, miközben Jóskaposta egyik angyallábról a másikra állt.
-Mit tegyünk? - sóhajtotta Fata Mari, mert volt neki mivel.
Ampli Tudor helyeslőleg bólogatott, a kiszáradás említése szívenütötte erősen, ezért köhögött is.
Holló Dri úgy vélte, Rozzant bácsit ki kell csavarni, még ha az ördögök kezéből is.
Ki-Sa-lo ezúttal szó nélkül elővett egy régi puskát, és föltűzött a bajonett helyére egy borotvaéles szonettet.
Világszép Csámpika azonban közbeszólt.
-Szerintem tanácskozzuk meg a többiekkel is. Mire Jóskaposta fordul, úgyis eltelik pár hét.
Így is tettek.
Az eset sürgőssége miatt meghívókkal töltött agyaggalambokat küldtek a szélrózsa összes Mafimeséjébe, mert ennek már a fele sem volt tréfa.
Dehát ma csak ennyi telt Mafitól.
A Haditanács
Kelt, mint fent, vagyis nem túl korán, mert néha a Napnak is kell lustálkodnia.
De azért csak fölcihelődött, kicsit nyögdécselt, aztán robotra indult. Mormogott is magában, számolva a napokat a nyugdíjig, de ez nem dobta föl, mert elég nagy szám jött ki. Még a lottón sem tudná megjátszani. Morcosan elment inkább kirándulni a Cassiopeia-ba.
Az agyaggalambok rendben célbaértek az üzenettel, hiába, nagy dolog a technika!
Mire Jóskaposta kettőt pislantott, már minden érintett megkapta a levelet. És közben Jóskaposta is jelentős lépést tett a nyugdíj felé.
Ezen a szép, Napmentes napon gyülekeztek hát a keresztes és átlós hadak a "Szárnyas fejvadász" nevű rémtett-helyen.
Elsőként érkezett T. Bolyka, aki Balgha Boldogh Álmos (majdnem) király első szomszédjaként volt közismeretlen.
Dehát az agyaggalamb is csak ember.
És nagyot nem is tévedett.
Utána jött Holló Dri, hófehér paripán, mert ő megadja a módját, és a stílus maga az ember, különösen, ha fehér a holló, vagyis a paripa, jobbanmondva Mafi kicsit belezavarodott, de azt akarta mondani, hogy a fekete-fehér összeállítás mindenképp izléses és impozáns volt.
Ampli Tudor csöndesen lépett be, szinte csoszogott, ezt a lábába kapaszkodó D.Enese tette merőben indokolttá.
Még ő sem tudta megelőzni Ki-Sa-lo-t, aki most inkább harcművésznek látszott, arcán epigrammnyi feszültség tükröződött.
Világszép Csámpika kimentette magát, mivel épp egyéb veszedelmek vártak rá, és ő nem akart elkésni.
Már a jövőheti Mafi-szereplők is az ajtón kívül toporogtak, hiszen bent egy szénakazlat sem lehetett volna leejteni, de Fata Mari és Bubibá még mindig sehol.
-Csak nem történt valami bajuk?- aggódott a népszerű, német író, von Toll.
-Nem valószínű. Szerintem Bubibá épp az esküvői réklit készíti, Fata Mari meg nélküle nem indul el.
Szerencsére megérkeztek, mielőtt ez az epizód végleg unalomba fulladt volna.
A vak is láthatta, hogy milyen szép pár! Főleg Fata Mari.
Mosolyogva ültek asztalhoz, és ezzel el is kezdődöt a Haditanács.
-Két dolgot tehetünk.- kezdte megfontoltan (Szekér)Derék Had János, aki már végleg kigyógyult Csámpika iránt érzett szerelméből, csak a bal szeme rángatózott egy kicsit, és minden éjjel egy és kettő között ivott némi nitroglicerint.
-Az egyik, hogy megrohamozzuk a Hajtányt, és kiszabadítjuk Rozzant bácsit, pedig nagyon hülye.
-És mi a másik?- kérdezte Rugós Sztetoszkóp, akinek igazából a másik oldalon volna a helye, de Fata Mari olyan jószívű, és Csámpika különben sem jött el.
-Rékli! Réklinyugdíjas vagyok!- kiáltott boldogan Bubibá, pedig ő nem volt a szavak embere.
-Angyal vagyok.- szögezte le Fata Mari.
-De Bubibát nem adom.
-Hm...hmm.- mondta egybehangzóan a társaság, mert Mafi ezen a ponton kicsit elakadt.
-A másik megoldás, hogy Rozzant bácsit a nyakukon hagyjuk. Ha elfogy az ital, az öreg úgyis szétveri a Hajtányt, és hazabukdácsol, akárhány ördög vigyáz is rá.- töprengett Holló Dri.
Ez erősen valószínűnek látszott, de a csapat és Mafi jobb megoldást talált.
Amint megtudom, folytatom.
A Végső Csapás
Sokat nem téved a Nyálas Olvasó, ha azt gondolja, hogy megállt az élet, amióta nem láthatta a Kocsmák Háborújának legújabb eseményeit.
Sokat nem, de eleget téved.
Hajtányba ugyan nem üt a mennykű (dehogynem), és az egyetlen csoda az lett volna, ha Rozzant bácsi kijózanodik, ámde minden csoda 3 napot kap, Rozzant bácsi pedig már évtizedek óta sikeresen dolgozik a csoda ellen. Most is nyerésre áll.
Az ördögök nem öregszenek, így az időnek ott végképp semmi dolga. Legfeljebb néha vet egy-egy vihánc pillantást Luci Teri kővé és cipóvá dermedt ábrázatára.
Ha nem a Hajtányba, akkor vajon hová érdemes tekintetünk búzacsíráját vetni?
Bizony, a szomszédba!
A Szárnyas nejvadász már nem olyan unalmas hely, ahol mindig csak angyalok pengetik a kezük ügyében levőt, és szolid törköly-pálinkázás közben ütik az agyonütnivalókat.
Mióta Fata Mari törzsvendég lett, a forgalom nőttön nő.
Amikor pedig meghírdette a Haditanácsot, már szűknek is bizonyult a hely.
Ötletekben nem is volt hiány.
D.Enese javasolta, hogy az ördögök megtévesztése végett vegye őt feleségül Ampli Tudor, de ő addigra már Holló Dri-be szeretett bele.
D.Enese ekkor a lassú, német bölcs, von Toll tartójaként igyekezett hasznosítani magát.
Hiába volt a rengeteg ötlet a fogságban fetrengő Rozzant bácsi kiszabadítására, egyik sem heveredett a tettek mezejére.
La Novca megjegyezte, hogy mostanában nem is látta Fata Marit, és Bubi bá is csak hálni jár, szegény lélek.
Holló Dri szerint valami gyanús dolog történik Fata Mari házatáján, legalábbis éjszaka, mert akkor zenebonát hall onnan.
Azon a sorsdöntő estén megint petyhüdten mulattak, pedig megjelent Fata Mari is, sőt Bubi bá is, kedvenc réklijét szorongatva.
Holló Dri odament hozzájuk, mert tiszta vizet akart a poharába.
-Mi ez az egész, barátném?- kérdezte.
Csipőre tette a kezét, és jól kihúzta magát.
Ampli Tudor akkorát nyelt, mint a krokodil, amikor meghámozza az őzgidát.
Fata Mari fölnézett, szemében bánat tükröződött.
-Galiba van, barátném, nagy galiba!
-Mondd el, Fata, ne járasd itt velünk a bolondórát, lánccal!
Az angyallány körülnézett, majd látva, hogy Bubi bá kiment, sóhajtott, és belekezdett.
Éppen itt volt az ideje, már dramturgiailiag.
-Néhány napja történt, hogy arra ébredtem, zene szól az ablakom alatt.
Kisiettem csak úgy, hálókoktél ruhában, és a függöny mögül látom, hogy ott áll az erkély alatt a spanyol vitéz.
-El Cobzó????
-Bizony ő. Pengeti a gitárját, és dalol valamiről, de olyan fájdalmasan, hogy elsírom magam, ha véletlenül tudok spanyolul. De azért nagyon szép volt.
-Másnap megint jött, és dalolt és pengetett, és annyira spanyol volt, hogy még topogott is a leejtett kasztanyettán csak úgy, flamenco-san.
-Nocsak, nocsak...szóval ezért nem láttuk erre mostanában?- vágott Holló Dri esze, mint a torreádor pengéje.
-És mondd csak, nem lehet, hogy véletlenül belédszeretett?
Fata Mari úgy elpirult, ahogy ilyenkor kell.
-És vajon te mit gondolsz erről?- faggatta tovább őt Holló Dri.
-Először kicsit bosszantott, elvégre én Bubi bát szeretem, de olyan megható volt. És milyen szép szál legény! Nem tagadom, tetszik egy kicsit...
Holló Dri elhatározta, hogy végére jár a dolognak.
Amikor aznap éjjel ismét fölhangzott a szerenád, óvatosan ararfelé lopakodott.
És mit látott?
A nemrégiben a parkból eltűnt szökőkutat, a szélén El Cobzó, és pengeti a gitárját, szakasztott úgy, ahogy Fata mondta!
És az angyallány?
Kinn áll az erkélyen, kezében egy alibi locsolókanna, és úgy tesz, mint aki épp csak kinézett, mert sürgősen meg kell öntöznie a sivatagi törpefenyőt..
A víz bánatosan csurgott a vitéz nyakába, és kettőjük között akkora szikrák pattogtak, hogy már harmadszor vonult ki az Elektromos Nyűvek.
Holló Dri eleget látott.
Este félrevonta barátnőjét.
-Fata vagy te Mari, olyan szerelmes, mint az ágyú!
De vajon melyikbe?
Fata bánatosan nézett a sarokban kornyadozó Bubi bára, már épp mondani akarta, de Bubibá tiszta, ráncos tekintete oly mérhetetlen derűt és bizalmat sugárzott, hogy Fata Mari meg sem tudott szólalni.
-Nem tudom.-zokogott az angyallány.
Bubi bá ekkor felállt, és odalépett elé.
-Mondd lelkem, szeretnél akkor is, ha nem lennék olyan, amilyen?
A két lány a váratlan szónoklattól hátrahőkölt.
Bubi bá kibotorkált a teremből, kezéből kihullott a réklije.
Hatalmas lett a csönd, majd megbolondult a falon a vattaméter.
Öt perc sem telt el, belépett El Cobzó.
Kecsesen és feketén magasodott a terem közepén.
-Angyallány, leszel-e a feleségem?- kérdezte zengő hangján.
Minden szempár Fata felé fordult.
A lány fölállt, arca olyan volt, mint egy különleges jelzőlámpa, hol piros, hol fehér.
A szükséges hatásszünet után halkan csak ennyit mondott:
-Nem...
A szemek a spanyol felé fordultak.
Ő egy pillanatig állt sápadtan, aztán földig érő köpenyéhez nyúlt, egy mozdulattal letépte magáról, miközben a másik kezével az arcot rejtő álarcot rántotta le.
És akkor...ott állt Bubi bá, teljes életkicsiségében, tetőtöl talpig legszebb réklijeibe burkolva, és nagyon mosolygott.
Az Esküvő
Pénteket ütött a napóra, amikor váratlan, lágy szellő borzolta meg Luci Teri hánytatott üstökét.
Szokása szerint mélabúsan üldögélt az egykor Hajtánynak nevezett, szelektív hulladékgyűjtő romjai fölött.
Magányos alakja örök mementóként kornyadozott ott két hete.
Igaz, ördögemlékezet óta nem járt arra senki, réklikedvencét, Belze Bubi bát már régen elszerették, az egykor alá beosztottak napestétől végkimerülésig játszották a szempeköpősdit új, falmelléki törzshelyükön a Birka Pagodában.
Az egyszerű, sablonosabb járókelőknek meg semmi kedvük nem volt a luciteri-nézéshez.
A lágy szellő azonban papírlapot sodort magával, és mert egy csukafejessel Luci Teri orrára tapadt, kénytelen volt elolvasni.
"MEGHÍVÓ"
Ez állt a lap tetején.
A főördög asszonyság megvető kacajra fakadt.
De aztán kiegyenesedtek a szemei.
"Fata Mari, az angyallány, és El Belze Cobzo Bubi rékli- és gitárnyugdíjas, e hó utolsó napján örök bőséget fogadnak egymásnak a Zsák utca sarkán álló anyajegykönyvezőnél."
Luci Teri morogni kezdett. Ettől még a tisztes távolban settenkedő csótányoknak is végigfutott a hátán az intim spray.
Lassan fölállt, de olyan lassan, hogy közben lefutott a 2001 Űrodüsszeia teljes bevezető zenéje.
De azért még időben volt.
Egyre lendületesebben futott, miközben hozzá méltó, ördögi terv fogalmazódott meg agyában.
Egyenesen a Szárnyas Nejvadászba sietett.
Amikor odaért, félresöpörte a forgóajtót, és belépett.
Épp jókor érkezett.
Kevesen voltak az ivóban, de annál válogatottabb társaság!
A terem közepén Fata Mari és Holló Dri hajtogatta a meghívókat, a sarokban pedig Bubi bá személyesen tanította réklikészítésre az agyilag teljesen elláposodott Salátát.
Saláta keze vészesen hasonlított egy sok vihart megélt tűpárnára, mert az egyik szemét örökösen Holló Dri rejthetetlen alakján tartotta.
Az állandó bandzsítástól külön könnytermelő szerve alakult ki, de nem bánt ő már semmit.
A másik szeme hirtelen megpillantotta Luci Terit, és ettől tátva is maradt.
Hangosan nyelt.
Diszkréten zöldült, amikor látta, hogy Luci Teri lassan, verejtékes munkával elkezd barátságosan mosolyogni.
Fata Marinak ez könnyebben ment.
-Jééé, Terka néni! Mi járatban errefelé?
Luci Terinek rángatózni kezdett a szeme, de nem mutatta.
-Szia Fata lelkem. Hozzátok jöttem.
-Micsoda megtiszteltetés!
-Tényleg, micsoda?- kérdezte szkeptikusan Holló Dri.
Luci Teri nem hagyta magát megzavarni.
-Tudom, régebben volt köztünk némi nézeteltérés, de úgy gondolom, ideje fátylat borítani rá.
A fátyol szó hallatán Bubi bá arca úgy fölragyogott, mint egy bébipelenka reklámja a Nagykörúton.
Ettől az eseménytől eltekintve csönd honolt a Nejvadászban.
-Nos...-kezdte habozva Luci Teri.
-Először is szeretnék őszintén gratulálni a jegyespárnak.
A csönd szemlátomást várakozó álláspontra helyezkedett.
-Arra gondoltam... hogy szívesen lennék Bubi bá tanúja az esküvőn.
-Grrrr...hrrrr... s.z.e.r.e.t.e.m az öreget...- nyögte ki az utált szót végül.
Az említett réklivirtuóz fölugrott, és átölelte a főördögöt.
-Terike, emlékszel a matinékra?- kérdezte, miközben nosztalgiából végigfolyt a könnye Luci Teri szeneskosár méretű keblein.
Holló Dri halkan megjegyezte, hogy eddig mintha Rozzant bácsi lett volna a tanújelölt.
Fata Mari gyorsan döntött.
-Rozzant bácsinak majd találunk más feladatot.
-Csak nehogy ő legyen a csapos!- aggódott Holló Dri.
Mikor magukra maradtak, Holló Dri így szólt:
-Nekem valahogy gyanús ez a nagy változás.
-Ne aggódj barátném, résen leszünk! Vagy legalábbis a környékén.- mosolygott Fata Mari.
És eljött végre a Nagy Nap!
Zúgtak a harangok, bőgtek a masinák, kolbászból volt a kerítő.
Az ünnepi menet élén ment az örömanya, Fata Mami, mögötte a zavarodottnak látszó Bubi bában tartották a lépést a tanúk: Holló Dri és Luci Teri
Középen jöttek az angyalok, köztük a szűk nyakkendőtől kissé elfogódott Rugós Sztetoszkóp, és más, kevésbé jelentékeny szereplők.
A menet végén Saláta botladozott. Időnként megállt kicsit sóhajtozni.
-Lépegess tovább, ne kelts feltűnést!- dörrent rá egy félelmetesen ismerős hang.
Saláta agya olyan gyorsan tisztult ki, hogy a habzásnak még fékezni sem volt ideje.
-Poli Eszter!- suttogta.
-Maga itt? Ilyenkor?
-Mit vártál, te sekélyértelmű lepkebocs!?
-Csak nem hitted, hogy ördögből lesz a szalonna? Eljött a bosszú ideje!!!
Saláta a Főkostoló jelenlétében mindig velőt rázott, de most még az is megkocsonyásodott benne.
-Dehát... mire készültök?
Poli Eszter végignézett Salátán, és megvetően lökdöste tovább maga előtt.
-Te csak tartsd a szád, és amikor intek, tegyél úgy, mint a többiek.
A násznép közben összetömörült az anyajegykönyvező irodája előtt.
Lassan kinyílt az ajtó.
A tömeg felhördült.
Rozzant bácsi kísértete állt az ajtóban, megfésülve, csinosra vasalt, cápaszálkás öltönyben, csapjózanon.
-Itt a világ vége.- suttogta Ampli Tudor.
Fata Mari karcsún és nyugodtan nézett az öregre, majd Bubi bára, aztán vissza, és szemében törtezüst mélységek villogtak.
Rozzant bácsi félrelépett, és mögüle lassan kisorjázott Ro-ka-por, ipari és mezőgazdasági kém, Kerek Ernő, a raguragasztó, és sorban, az összes ördög.
Olyan mély volt a csönd, hogy lapáttal kellett meregetni.
Végül Ampli Tudor előretört, hogy megakadályozza a vészt.
Egy csinosnak látszó lánnyal fejbedobták, így kivonult a forgalomból.
Hátulról Poli Eszter érkezett, Salátával a hóna alatt.
Luci Teri kilépett a tömegből, és Bubi bá elé állt.
-Matiné.- suttogta a szemlátomást szellemileg hanyattesett réklinyugdíjas.
A főördög intett, és felharsant az induló:
-Bóbita, bóbita játszik!
Holló Dri rémülten nézett Fata Marira, de az angyallány már nem volt sehol.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
